Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)
Földvári Aladár: Hidrológiai megfigyelések a Budai hegység nyugati peremén
Hidrológiai megfigyelések a Budai-hegység nyugati peremén. Irta: Földváry Aladár. A Budai-hegység közismerten vízszegény, így a nyugati szélén is még a nagyobb völgyek közül is a legtöbb szárazvölgy pl. Hosszúhajtás-völgy, Hideg-völgy, Pátyi-völgy, Mézes-völgy. A felszín ugyanis majdnem kizárólag vízáteresztő kőzetekből áll és a mélyben is csak ritkán találhatók vízrekesztő kőzetek. E vidéken a vízelőfordulások több fajtáját lehet megkülönböztetni és mindegyik csoport szorosan összefügg a vidék kőzettani és tektonikai felépítésével. 1. A triászkori dolomit és dachsteini mészkő, valamint durvaszemű oligocénkori homokkőből felépített hegyrögök vidékén: (pl. Kiskopasz-hegy, Nagykopasz-hegy, Biai-hegy,) nincs vízrekesztő réteg, a víz mélységbe szivárgását semmi sem akadályozza meg; itt tehát felszíni víz és kis mélységben elérhető víz nincs. E hegyek közti mélyedésekben, — amelyek tulajdonképen vetődések mentén beszakadt medencék, — a víz előfordulása attól függ, hogy a medencét milyen rétegek töltik ki. A Pátytól keletre mintegy 2 km-re levő kis medencében, mely a Mária-hegy és Kiskopasz-hegy közé esik, durva oligocénkori homok és homokkő rétegek alatt már 70—75 m mélyen dolomit található. Itt tehát a víz akárcsak a környező dolomit hegyeken a mélybe szivárog. Az itt ásott kutak vagy csak nagyon kevés szivárgó vizet adnak, vagy egyáltalán semmit. Más medencékben már dúsabb önálló vízmedencét találunk, mint pl. a Biai-hegy és Katalin-hegy közti medencében, itt ugyanis az oligocén rétegek, valamint a nununulinás mészkő alatt az eocén kontinentális rétegsorozata is megvan, vastag vörös agyagréteggel és ez utóbbi feltartóztatja a mélységbe szivárgó vizet. 2. A víz előfordulások másik csoportját a Budai-hegység nyugati határát alkotó, közelítőleg észak déli-irányú vetődés mentén és az ezt kisérő miocénkori durvamészkő vonulatban találjuk. Az itt található források a vetőforrás és rétegforrás együttes példái.