Hidrológiai Közlöny 1933 (13. évfolyam)

Gedeon Tihamér: Talajvízáramlás megfigyelések I.

I alajvízáramJás megfigyelések. 69 régi folyási irányára merőlegesen, a 2. sz. a folyás irányában lefelé. A 2. sz. akna a sózás után egy nappal később készült el és a víz föltörésekor a sózott akna vize lláthatólag leapadt. Megfigyelések: (n/10 AgNOs cm

3.) Idő: 1. sz. # 2. sz. Kezdet 0.9 — 1 óra 0.8 — 2 „ 0.9 — 5 „ 0.8 — 7 „ 0.8 — 17 „ 0.7 — 25 „ 0.9 1.2 41 „ 0.8 1.5 56 „ — 1.6 66 „ 0.9 1.2 114 „ 0.8 1.2 2540 1 víz kimerítése után: 0.7 A kísérleti adatok is azt mutatják, hogy a 2. sz. aknában már sós víz tört föl. Az 1. sz. akna felé — a régi folyási irányra merőlegesen — vízszivárgás nincs, még oly erős beavatkozásra sem, mikor az 1 m

3 űrtartalmú aknából 2.5 m

3 vizet merítenek ki, aránylag rövid idő alatt (30 perc). A vízvezető durva homokréteg annyira telítve van vízzel és az áramlása oly nagy, hogy az aknák vize a folyás irányából könnyen utánpótlódik. Hozzávetőleges számítással a morotvában mozgó víz sebessége naponta 2 m-nek adódott.

6 III. Dallos ér partján a II. megfigyelési helytől kb. 120 m-re K-re végzett mérések. A morotva felé lejtő térszínen három 1—1 m

2 alapterületű, egymástól 50—50 cm-re egy vonalban mélyített aknák szelvénye: 0—40 cm humusz, 40—120 cm iszap, 120—200 cm sárga iszapos homók, 200—300 cm sárga uszadék homok. A térszín legmagasabb pontján mélyített akna vize 5 kg darált sóval megsózva, az 50 cm-re és a sózott aknától 2 m-re lévő aknák vizében a sómegjelenést kémlelve, az eredmény: 9 Az I. és IL talajvízsebesség mérést Szelényl Tibor oki. v. mérnök úr végezte, kinek az adatok átadásáért hálás köszönetet mondok.