Hidrológiai Közlöny 1933 (13. évfolyam)
Rohringer Sándor: Talajvízszínmegfigyelések a Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat területén
6 Rohringer Sándor szín lesüllyedése és emelkedése. Van-e mód arra, hogy a talajvízszínt a növényi élethez szükséges magasságban tarthassuk és végül, hogy a lecsapolásoknak sokszor emlegetett káros hatása összefüggésben van-e a talajvízszín ingadozásával. A talajvízszín ingadozást az Alföld fásítási tervével kapcsolatban a magyar kir. erdészet tanulmányozás alá vette a dr. Cholnoky Jenő egyetemi tanár által kijelölt vonalak mentén, 1928-ig összesen 68 kút vízszínének megfigyelésével. I Ez a megfigyelés sok értékes adatot mutat, azonban hiánya az, hogy a kutak vízszíneit mérésekkel nem hozták összefüggésbe, sem pedig a talajszerkezetet a kutak helyén nem tették vizsgálat tárgyává. A természettudományi kutatás számára kijelölt feladatok során az Alföld talajvízszíningadozásának megfigyelését javaslatba hoztam és e célra a Természettudományi Kutatási alapból, valamint a gr. Széchenyi Tudományos Társaság részéről történt anyagi támogatással ez a megfigyelés meg is indult és ma már a Duna balpartján a Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat 123,000 kat. hold árterületén kívül a borsodi nyílt ártérre 21,000 kat. holdon és a Szegedtől nyugatra kiterjedő buckavidéken 85,000 kat. holdra terjed ki. Legelső sorban a Soroksártól Bajáig terjedő területet, a Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat területét tanulmányoztuk, ahol az 1925. évi IV. t. c. alapján végzett lecsapódás egy főcsatornát és számos, a rajzon látható mellékcsatornát foglal magában, amelyek a Soroksár és Baja, továbbá Izsák és Dunaföldvár közt elterülő dunai völgy felszíni vizeit hivatottak levezetni. A csatornák összes hossza kereken 600 km, ebből maga a főcsatorna Bugyi és Baja között 150 km. A tanulmányozott vízgyűjtő terület Fülöpszállásig 112,189 hektár, vagyis 1121 km 2, ebből vizet át nem bocsátó a terület mélyebb részén mintegy 506 km 2, a permeábilis területek kiterjedése 615 km 2, van ezenkívül mintegy 20 km 2 tőzeges terület is. A csatornák szelvényei trapéz alakúak, néhol nagyon laza talajban Vz lejtőjű lapos csésze alakúak. A talajvízszín megfigyelése érdekében azt fel kellett tárni. Ez a feltárás 42, utóbb 55 csőkúttal történt, a csőkút vázlatos rajzát az 1. ábra mutatja. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a csövek Haffner-féle porózus homoknélküli betoncsövek, ahol a talajvíz a pórusokon keresztül könnyen beszivároghat a csőkutakba.
