Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Schreier Ferenc dr.: Adatok a Buda-Pilisi hegység Nagy Kevély hagycsoportjának hidrológiai viszonyaihoz

Adatok a Buda-Pilisi hegység Nagykevély hegycs.-nak hidr. viszonyaihoz 65 náció tartalom 0.1674 és 0.5016 miller. Ra. sec. között ingadozik. A víz •elektromos ellenállása 443.5—451.75 Ohm.

2 A tó vizét Frohner Román vetette kémiai analízis alá 1911-ben, a következő eredménnyel: 1000 gramm vízben van: Ca 0.10250 gramm K 0.00567 „ Na 0.00795 S0

4 0.06894 „ SÍO2 0.01386 „ Sr.Li nyomok Mg 0.04402 „ A Rómaifürdő gázanalízise. Gyűjtötte: dr. Rozlozsnik Pál főgeológus. Vegyeleinezte 1932. nov. 11-én Szelényi Tibor. A gáz nem ég, de lángba tartva fellobban. CH< 22.3%, CO2 2.9%, O2 3.8%, N,> 71.0%. Összes szilárd alkatrész 0.4061 g. A hidrokarbonát (HCOs) menynyisége nincs meghatározva, a szilárd alkatrészek mennyisége után ítélve 0.15—0.16 gramm lehet. A források vizét a tó fölé épített uszodában használják. A fürdő berendezése nagyon szegényes, a minimális forgalmat is alig tudja kielégíteni. Mindössze 85 fakabin áll a fürdőzők rendelkezésére, pedig tiszta vize és ligetes környezete miatt kedvelt fürdőhely. A mai felszerelés csak a helyi szükségletnek felel meg. Elegendő, tiszta vízmennyisége miatt már Buda vízellátásával kapcsolatban is szóba került, már régóta tervbe vettek egy nagyobb fürdő létesítését is, a kivitel azonban húzódik. Hivatalosan gyógyvíznek nincs minősítve, külön védőterülete sincs. A terület beleesik a Szt. Margitsziget gyógyforrásainak külső védőterületébe. A tó vizét két zsilipezett csatorna vezeti le, egyrészt az Aranyárokba, másrészt közvetlenül a Dunába. Ennek a csatornának a vize hajtotta régebben a három híres lőpormalmot, a Krempel, Klingelmaier és Illés-féle malmokat. A tó vizétől alig 30 lépésnyire egy különálló kis forrás bugyog fel, mely Bulgár forrás vagy Qesundheits—Bründl néven ismeretes. Vize a tó csatornáival egyesülve folyik le. 1903. év tavaszán a Székesfőváros megbízásából Vogler N. mérnök öt, egyenként 12—16 m. -es fúrást mélyesztett a források közelében, keletnyugati vonalon, a Dunától a szentendrei útig. A fúró mindenütt a holocén mocsári agyagok alatt a pleisztocén dunahordalékon haladt keresztül és befutott a kiscelli agyagba. A fúrólyukakban mért talajvíz hőmérséklete a Dunától távolodva és a forrásokhoz közeledve 14° C-ról felemelkedett