Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Horusitzky Henrik: Budapest Székesfőváros hidrogeológiai viszonyai

Budapest Székesfőváros hidrogeológiai viszonyai 37 medrében, annál magasabbra emelkedik a talajvíznívó. A talajvíznívó eszerint bizonyos összefüggésben áll a Dunával, de csak annyiban, hogy a Duna vízállása szabja meg, hogy mennyire képes a Dunameder a Rákospatak vizét magába fogadni és levezetni, illetve mennyire duzzasztja fel a völgy alsó szakaszán át az ott felgyülemlett vizeket. (Lásd a mellékelt szelvényt.) Amint a Rákosvölgyben a talajvíznívó esik, úgy lejt az a tőle délre eső területeken is. A talajvíz mozgását és ingadozását az egész pesti oldalon az alapkőzet domborzata és a Dunavíz állása együttesen irányítja. A pleisztocén parttól a Duna felé, a Nyugati pályaudvartól a Közvágóhídig, a normális vízállás + 2 és 3 méter, a magas vízállás +3 és 4 méter között ingadozik. Közvetlenül a Duna mentén egy keskeny sávban ezen vízállás nívóját átlagban 1 méterrel alacsonyabbnak vehetjük. Közvetlenül a pleisztocén part mentén húzódó mocsaras sávrész, az Állatkerttől nyugatra és a Mátyástértől a gróf Haller utcáig, ahol az egykori források a feltöltött területen kiszivárognak, a normális talajvízállás +4 és 5 mnyire is felszáll. Ezen területsáv déli részén fokozatosan magasabb a vízállás s +4 és 6 méter és + 6 és 8 m magasságban is váltakozik. A pleisztocén part és a kőbányai domb között a homokbuckás területen a talajvíznívó fokozatosan nő. Ezen terület északnyugati részén az Állatkerttől a József- és Ferencvárosi pályaudvarokig +6 12 méteres hydroisohypsákat húzhatunk s a Ferencvárosi pályaudvartól délre, part mentén a 411 és 14 m-es görbék húzódnak. Ettől kelet felé, egészen a kőbányai magaslat aljáig, 20 m-ig emelkedik a normális talajvíz. Magas vízálláskor átlagosan körülbelül egy és egyésfél m-rel magasabbnak vehetjük itt a talajvíznívót. A Rákosvölgyének és a kőbányai magaslatnak talajviszonyait kevésbé részletesen ismerem.