Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Ddalmady Zoltán dr.–Lóczy Lajos dr.–Vendl Aladár dr.: A Rudas-fürdő melletti új fúrásokról és a pestszenterzsébeti sóskútról tartott előadásokhoz való hozzászólásai

Hozzászólások 153 az egészséges ivóvízszükséglet fedezésének veszélyeztetése nélkül öntözni, vagy ezt a kedvező lehetőséget ki kell kapcsolni az öntözővíz beszerzési módjai közül. Sok helyütt ugyanis az ártézi kutak számának szaporításával a limnikus jellegű kisebb víztartók vízkészlete erősen megcsappant, sőt az azelőtt felszökő vizet adó fúrásokban a víz a csőben maradt. így Versecen, Szegeden, sőt Kőbányán is újabb ártézi kutak mélyesztése tagadhatatlanul károsan hatott a már meglévő kutak vízszolgáltatására. Más esetekben viszont több ízben bebizonyosodott, hogy a régi ártézi kutak csökkenő vízszolgáltatása a cső elhomokosodásával vagy eliszaposodásával volt kapcsolatos és mihelyt a csővezetéket kitisztították, avagy a kutat újra fúrták, a régi teljesítőképesség helyreállt. A m. kir. Földtani Intézet kezdettől fogva behatóan foglalkozott hazánk ártézi vizeinek kérdésével. Amennyire az módjában áll, a fúrásokról katasztert vezet és a fúrómintákat begyűjti. Tervbe vettük azt is, hogy hazai ártézi fúrásaink eddig begyűjtött és feldolgozott anyagát nagyszabású monográfiában mielőbb közre bocsássuk. A hazai ártézi vizekre vonatkozó eddigi kutatásaink azonban még távoliról sem elegendőek, mert azokat összhangba kell hoznunk még Alföldünk szerkezeti kutatásaival is, ami nem könnyű feladat. Éppen ezért, ha a további ártézi víz feltárásokat lelkiismeretesen akarjuk eszközölni, úgy beható vizsgálatokat és méréseket kell végezni az ártézi víztartók és az azokat elválasztó vízrekesztő rétegösszletek elhelyezkedésére és szerkezetére vonatkozólag is, mert csak ezek alapján lehet a további feltárások ügyében véglegesen állást foglalni. És éppen a szerkezeti kutatások azok, amelyeknél a petróleum és földgázkutatások ügye szorosan kapcsolódik az ártézi vizek problémájához. Alföldünk hegyszerkezeti kutatásának a megindítása elsősorban Böckh Hugó érdeme, aki az alföldi petróleum és földgázkutatásokat 14 esztendő előtt megkezdette. Sajnos azonban, még mindig csak igen kevéssé ismerjük az Alföld belső struktúráját. Ma még csak annyit tudunk, hogy az Alföldet nagy vastagságban feltöltő neogén képződmények gyűrtek, mert az Alföld különböző részein a levantei és pontusi rétegek határa, valamint a pontusi rétegek alja különböző mélyen van. így a pontusi rétegek bázisát Debrecenben 1316 m-ben, míg Kurdesibrákon már 300 m-ben elérték, viszont Tiszaőrsön még 1860 m-ben is a pontusi rétegekben mozgott a fúró. Az Alföld fenekét eddig valószínűleg még csak a II. számú hajdúszoboszlói fúrás érte el, amely 1696 m-ben paleozoikus mészkőbe jutott. Tehát feltételezhetjük, hogy az Alföld feneke különböző mélységekbe süllyedt. Az Alföldet feltöltő neogén-képződmények rétegtani és szerkezeti viszonyairól tehát még nagyon hiányosak az ismereteink. Azok valószínűleg gyűrtek, de hogy gyűrődéseik milyen jellegűek, regionálisak, vagy lökálisak-e, az még problématikus. Az sem ismeretes még, hogy az egyidőben lerakódott neogén-képződmények parallelizálhatók-e egymással, vagy sem. Eddig csak a levantei rétegeket gondoltuk lencséseknek. A tiszántúli kincstári fúrások feltárásai viszont arra mutatnak, hogy a