Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Mazalán Pál: Budapest Székesfőváros legújabb ásványvízfúrásainak műszaki leírása

Budapest Székesfőváros legújabb ásványvíztúrásainak műszaki leírása 141 repedezett részeit különíti el a mélyebb, nagyobb hőmérsékletű vizeket tartalmazó rétegektől. Második zárócsőül a 89/79 mm átmérőjű csőrakatot használtuk, mely külső cementezéssel és pakkeres tömítéssel biztosítja a tökéletes vízzárást. A fúrás folyamán alkalmazott csőátmérők — mint az a csatolt szelvényen látható — a 90 és 60 mm átmérőjű fúrókoronáknak megfelelők voltak. A budai márgának tűzköves és pyrites szakaszai okoztak olykor fúrótechnikaí nehézséget, mely azonban Arbit és Vidia koronák alkalmazásával volt áthidalható. Az I. sz. ú. n. kénes forrás a Hungária-gyógyforrástól KDK irányban, attól 30 m távol, a Duna 0 pontja fölötti 8.87 m magas térszínen telepíttetett. Az átfúrt rétegsort, valamint a fúrt lyuk csövezését és hőmérsékleti viszonyait az I. számú szelvény mutatja. 6.40 m-ig hordalék és váltakozó homokos agyagok, onnan lefelé haladva 17 m mélységig csaknem teljesen homogén budai márga települt. A budai márga alatt 18 m-ig dolomitbreccia következik, mely alatt 27.50 m-ig dolomithomok van. 27.5 m-től a fúrt lyuk végső mélységéig (36.8 m) szálban álló dolomiton hatolt át a fúrókorona. A fúrt lyukban lévő víz nyugalmi nívója 16.50 m mélységig változatlanul 6.5 m volt. E mélység elérése után a víz nyugalmi szintje fokozatosan emelkedett ugyan, de mennyisége oly kevés, hogy az egy 2.3 m hosszú 50 mm b. átmérőjű kanállal könnyen kimerhető volt. 24.00 m mélység elérésekor jelentkezett az első felszálló víz a föld felszíne fölött 0.30 m magasan 30 l/min. mennyiségben. A mészhomok átfúrása után a hozzáfolyás egyre szaporodott, mig 34.5 m-ben érte el a 72 l/min. maximális hozamát. Ez a mennyiség a végső, 36.8 m mélység elérése után sem fokozódott. Hasonlóképen nem mutatott növekedést a fúrt lyuk fenékhőmérséklete sem, amiért a további mélyítés 1932 február 13-án be lett szüntetve. Az 1. sz. fúrásból nyerhető felszálló víz nyugalmi nívója +9.9 m a Duna 0 pontja fölött. Valamelyes hatása a Duna vízállásának, valamint a légnyomás változásának a vízhozamra, valamint a nyugalmi vízszin magasságára kétségtelen; ezen tényezők összefüggése azonban még további tanulmányt és megfigyelést igényel. Az I. sz. fúrás vizének elemzési adatai alapján illetékes helyen a fúrásnak ivókúttá való kiképzését határozták el. E célból szükségessé vált a fúrt lyuknak saválló csövezettel való bélelése és a tömítőszerkezeteknek minuciózus kivitele. A béléscső anyagául Weszelszky Qyula dr. egyetemi tanár véleménye alapján ón használata vált kívánatossá. A fúrt lyuk porózus szakaszába egy a hozzáfolyást lényegtelenül csökkentő szűrő helyeztetett el, mely felső végén egy ólomgelée-s és cementes tömítőpakkerhez csatlakozik. A tömítés megakadályozza a víznek a csövezeten kívüli felszállását és a márga repedéseinek infiltrálását. Miután az óncső