Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Pávai Vajna Ferenc dr.: Új gyógyforrások Budán

104 Dr. Pávai Vajna Ferenc fok forró vízre, minden reményünk meglehet legalább 55° C forró, már fűtésre is használható hévvíz megfúrására, talán a negyedik-ötödik fúrásban, ami nagyszerű eredmény volna, hiszen tudjuk, hogy a Szent Lukácsfürdő parkjában is sorozatos fúrással találták meg a fűtésre használt vizet. Amint Mazalán reámutat a fúrások technikai ismertetése kapcsán, még néhány fúrás költsége könnyen megtérülne a mai fűtőanyag és kazánház költségeinek lényeges csökkenéséből. Amint a mostanig I, II, III, számú kútban fakasztott új gyógyforrások vizének, gázainak és rádióaktivitásának különbözősége, amelyekre Dr. Emszt Kálmán és Dr. Weszelszky Gyula mutatnak reá, éppen úgy az egyes források más és más repedés-rendszereken való feltörésére vall az a körülmény is, hogy az I, II és III. számú kutakban a felszálló víz legfelső nívója más és más; amíg az I. számúban a Duna 0 pontja felett 9.853 m, a II. számúban 10.124 m, a III. számúban 9.619 m volt 1932. XL 14-én. Tehát az I. számúban a víz 0.271 m-rel, a III. számúban 0.605 m-rel alacsonyabb nívón áll a Duna 0 pontja felett, mint a II. számú kútban, amely a legmagasabbra, a Duna 0 pontja fölé 10.124 m-rel szökik fel, lényegesen magasabbra, mint a Rudas (6.61 m), Szent Imre (6.52, 7.97 m) vagy Gellért (3.16 m) -fürdők többi forrásainak kiömlése, viszont tetemesen felülmúlja ezeket a felszínen fölül 9.48 m-re felszökő margitszigeti és a 13 m-ig felnyomuló városligeti ártézi kút víznívója, amely körülményt a fedőréteg vastagsága, nagyobb nyomásával és a természetes feltörési csatornák ottani hiányával, illetve gyérebb és szűkebb voltával vagyok hajlandó magyarázni. Ezeknek az adatoknak alapján még ha volna is olyan közvetlen, egyenes összeköttetés a különböző forrás feltörési csoportok forrásai között, mint amilyen — amint látni fogjuk a vízmérési adatokból, a gáz- és vízelemzésekből és rádióaktivitásra vonatkozó vizsgálatokból — nincsen, természetesnek találom, hogy mindaddig, amíg a fakasztott újabb források vize a természetes források, vagy régebbi kutak vízkifolyásánál magasabb nívón tároltatnak, az előzőeket semmiben sem befolyásolhatják, mert amennyiben kommunikálnának, a közlekedő edények törvénye szerint, csak a mélyebben kifolyó források és kutak befolyásolhatják a magasabb kifolyásúakat és nem fordítva, annál is inkább, hogy a természetes források csatornái lényegesen bővebb vizhozamúak, mint a fúrt kutak. A bizonyság előttünk van: amikor 1898 augusztus 31-én 2 m-rel a Duna 0-pontja alatt, tehát a Rudas-források fakadási nívója alatt 8.61 m-rel a Szent Imre-fürdő forrás fakadási nívója alatt 8.52—9.97 m-rel mélyebben csapolták meg ezeknek a forrásoknak a környékét, tényleg idéztek elő azokon apadást, de sem az 1897. évi fúrásnál, sem az 1932. évi fúrásokkal ilyesmit nem lehetett kimutatni, mert ezek jóval magasabbra szöknek fel, mint a régi források fakadási nívója. Mindjárt le kell szögeznem, hogy az 1898 évi