Hidrológiai Közlöny 1931 (11. évfolyam)
Gedeon Tihamér: Hidrológiai megfigyelések a Vértes-hegység délkeleti részéből
Hidrologiai megfigyelések a Vértes hegység délkeleti részéből. írta: Gedeon Tihamér.* Qánt környékén kétféle vízgyűjtő terület különböztethető meg. A jelentősebb az alaphegység dolomitterületének vízrendszere. Levezető forrása Vértes-hegység délkeleti szegélyén, a zámolyi szőlők alatt van. Kis területen (35X50 m) dolomitból több forrás tör a felszínre. Az egyes források váltakozva működnek, hőfokuk és összetételük alapján két érhálózatból származónak tekinthetők. A forrásoktól két irányban fekvő meteorológiai megfigyelő helyek csapadék adataival az egyes forrástevékenységeket összehasonlítva, olyan összefüggést látunk, hogy a Vértes-hegység keleti, illetve jtyugati részének csapadékbősége a forrásterület azonos oldali forrásaiban, a következő évben vízbőséget létesít. Egyébként a forrás időnkint kiszárad. A legutóbbi 175 év alatt ötször száradt ki teljesen és összesen 26 évig volt száraz. A zámolyi forrás közelében (ÉK-re 3.1 km) a Badacsony majornál is ismeretes egy időszaki karsztforrás, mely legutóbb 1915—18 évek között adott bő vizet. Működése a vidék nagy csapadékbőségével hozható kapcsolatba. A dolomitból nyeri vizét a gánti bányakolónia és az iparvasút állomásának vízaknája. Mindkettőnek lemélyítési pontját Dr. Kormos jelölte ki. Vizük hőfoka és összetétele úgy egymástól, mint a zámolyi források vizétől is különbözik. A Vértes-hegység keleti peremén a Vashegyszőlők kútjai is a dolomitból nyernek csekély mennyiségű szivárgó vizet. A Vértes-hegység délkeleti dolomittömegének vízgyűjtőterületét az északnyugati területtől a Csákvármajki miocénkori törés mentén határolhatjuk el. A délkeleti részén a karsztvíz nívója 155 m, az északnyugati területen 138 m t. sz. f.-i magasságban van. A Vértes-hegység lezökkent rögei közötti medencékben lerakódott fiatalabb korú rétegek mind önálló kis vízgyűjtőterületet alkotnak. Ilyenek a gánti szőlői-, a Gránás-bagolyhegyi-, valamint a harasztosi bauxitmedencék fedőinek víztároló rétegei Mindhárom helyen eocén mészkőben gyűlik össze a csapadékvíz. A Gránás-bagolyhegyi medence víznyerésre feltárva nincs. Itt egyik bauxitkutató aknában timsósvíz képződése volt megfigyelhető. A harasztosi bauxittelep fölötti vízgyűjtőrétegek a bányászat előrehaladásával teljesen lefejtetnek. 1931 tavaszán a mészkőrétegben összegyűlt víz már a bányába ömlött. Az eocén vízgyűjtők között legnagyobb területtel (2 km 2) a gánti medence rendelkezik. Vize Gánt község közepén levő forrásból tör felszínre. A község kútjaiban részben a forrás nívójával azonos magasságban nyernek bő vizet, részben alacsonyabb szintben csekély vizet, mely már a forrásvíz leszivárgása után gyűlik ott ismét össze. Oligocén vízgyűjtő terület a kápolnapusztai, két kúttal. Pannon víztároló medencéből nyeri vizét a petrecseri kút (a Rókahegy lábánál). Víznívójának ingadozása igen nagy; tavasszal a víz a káva alatt a mezőre folyik ki, míg nyár végére alig van víz a kútban. Kiegészítésül: Zámoly község északi részén szénre mélyített kutatófúrásban 219. és 269. m-ben pontusi szürke homokból száraz szénsavgáz ömlést kaptak, mely a felsőbb szintből (36 m) származó hideg vizet 6—8 m magasra dobta a térszín fölé. * Az idegen nyelvű részben vázlatos térképpel és szelvénnyel 73. lap.
