Hidrológiai Közlöny 1931 (11. évfolyam)

Varga Lajos dr.: Adatok a Fertőtó fizikai és kémiai viszonyainak évi változásához

42 Horusitzky Henrik felszólalása zására kiküldött bizottság tagjai voltak: Szontagh Tamás dr., Marosy Pál, Asbóth Béla lovag és Horusitzky Henrik. A Rába-szabályozási társulat részéről ki volt küldve Vas István főmérnök. Ä Fertő-tó vize részint az országos magyar királyi chémiai intézet és közppnti vegykisérleti állomás laboratóriumában, részint a magyar királyi földtani intézetben elemeztetett. A bizottság elsősorban a Fertő-tó környékének hegyrajzi-, vízrajzi- és geológiai viszonyait vette szemügyre, amelyek alapján megállapította, hogy nyugatról, mint nagyobb vízszolgáltató patak, csupán a Vulka patak jöhet számba. A Rákos- és a Balf- patakok kisebb jelentőségűek. A nyugati parton ugyan több forrás táplálja a tavat, de ezek sem jöhetnek csekély vízbőségük miatt számításba. Valamivel nagyobb források szolgáltatnak délről vizet a medencének. Keleti oldalon, a tó fertőrákosi határába eső részén, közel a síkvízhez van egy 14 méter mély kútfúrás, amely nagyon kevés mennyiségű vizet állandóan ád. A tó fenekén a bizottság sehol semmi forrásra nem akadt. Megállapította tehát a bizottság, hogy: „a Fertő víztáplálékát főként az eléggé vízáteresztő vízgyűjtő területébe be nem szivárgó, a térszínen mozgó, valamint a közvetlen beleeső csapadékból kapja." Ezen tanumányt kibővíthetem jelenleg azzal, amire annak idején figyelemmel nem voltunk, hogy időszakonkint nagyobb vízmennyiséget kap a Fertő-tó keleti oldalról, a Hanság felöl, akkor, amikor az ott összegyülemlő vizeknek lefolyásuk megakad, vagyis amikor az ott lévő vizeket a Duna vize visszaszorítja s talajvízként nyugatra tereli. Ez a vízmennység időszakonkint, a Duna vízállása és a csapadék megoszlása szerint változó. A tófenék többnyire a környékről befújt meszes- és sós-talajnemekkel van feltöltve, ami azután vagy erősen meszes vagy szikes iszapokat ad. Ez okozza a víz helyenkint változó chémiai összetételét. Ezen holocén képződmény a tó fenekén nagyon kis vastagságú. Alatta közvetlenül a pannoniai-pontusi képződmények fordulnak elő, amelyek agyag-, homok- és amelyek itt bizonyos nyomás alatt is állanak. A legfelső pontusi agyag vízrekesztő rétegként szerepel. A partokon ezekből a rétegekből fakadnak az említett források. A pannoniai-pontusi rétegeket a bizottság sehol sem fúrta keresztül. Valószínű azonban, hogy itt a nyugati oldalon lévő nagy törési vonal mentén parton felbukkanó kristályos palák és gnájszok képezik ezen brakkvízű-tavi képződmények feküjét. A bizottságnak feladata volt a tó fenekén levő talajnemeket mezőgazdasági szempontból megvizsgálni. Ez természetesen csak úgy történhetett, hogy a vízben egész hónapon keresztül mezítláb kellett tapintás útján figyelni és számtalan fúrást eszközölni. A bizottság 157 fúrást végzett, 48 begyűjtött talajnemet iszapolt meg és ugyanannyi talajból határozta meg a szénsavas mész mennyiségét. Hét helyről elemeztetett meg a víz, amelynek általában feltűnő magas szulfát és chlór tartalma volt. A Ferő-tó kiszáradt medrében gyűjtött nagymennyiségű só Emszt Kálmán szerint tartalmaz: 79.98 súlyrész Nátriumszulfátot, 14.76 súlyrész Nátriumchloridot. Általában megállapíttatott, hogy abban az esetben, ha a tó kiszárítása sikerülne, csak az északnyugati és nyugati oldalon volna jobb minőségű termőföld nyerhető. A déli oldalon még tűrhető földről beszélhetnénk, de a keleti oldalon határozottan rossz minőségű talajnak kellett a bizottságnak az ottani tófenéket nyilvánítani. Hivatkozással a lecsapolási nehézségekre, a terület nagyob részének rossz minőségű talajára és arra a kedvezőtlen körülményre, hogy a környék páradús levegőjét elvesztené, a bizottság a lecsapolás ellen terjesztett fel javaslatot, azzal, hogy a tavat szabályozni kell.