Hidrológiai Közlöny 1931 (11. évfolyam)

Weszelszky Gyula dr.: A balatonfüredi szénsavas forrásvizek rádioaktivitásáról

A balatonfüredi szénsavas források rádioaktivitása 19 azon feltevésre indította Gautier-1

1, hogy az ilyen víz és a benne található rádiumemanáció is juvenilis eredetű; vagyis hogy ezek a föld izzó belsejéből kerülnek a föld színére. 1909—1910. években a budapesti hévforrások vizét vizsgálva,

2 vizsgálataim eredménye Gautier feltevésének ellenmondott, mert, ha az emanációtartalmú hévizek egyrésze és ezzel együtt az emanáció is juvenilis eredetű, úgy az egy környéken fakadó vizek közül a magasabb hőfokúakban több emanációt kell találnunk, mint az alacsonyabb hőfokúakban. Vizsgálataim azt mutatták, hogy a budapesti és budapestkörnyéki hévizek közül rádiumemanációban a legdúsabbak a Gellérthegy tövében fakadó 40—50°-os közepes hőmérsékletű források vizei. E körülmény vezetett azon feltevésre, hogy e források vize nagyobb rádiumemanáció tartalmának a Gellért-hegy magját alkotó dolomittal kell, hogy összefüggésben legyen. A dolomit ugyan rádiumban szegény, de miként a mészkő, ez is barlangok képzésére alkalmas kőzet. A víznek a dolomit alatt minden valószínűség szerint egy rádiumban gazdagabb kőzettel kell érintkeznie. Itt a víz a kőzetet bontja, belőle kevés rádiumot old, amely a víz útjának felsőbb szakaszában részben kiválik és ott, ahol a járatok barlangszerűleg kiszélesednek és az áramlás lassúbb lesz, leülepedik. Az ilyen helyeken évszázadok, vagy évezredek alatt nagyobb mennyiségű, finoman eloszlott, rádiumos üledék képződik, amely a víznek nagyobb rádiumemanáció tartalmát adja. E feltevésemet Herkulesfürdőn és másutt végzett kísérleteim megerősítették. Megjegyzem, hogy H. Mache

3 a gasteini hévforrások medrében talált is kevés rádiumban dús laza üledéket. Azt, hogy az ásványos vizek emanáció tartalma nem lehet juvenilis eredetű, bizonyítják Strutt, Jolly és mások vizsgálatai alapján végzett számítások, amelyek szerint a földünkön található rádium legnagyobb része a föld felsőbb rétegeiben foglal helyet és annak mennyisége a mélység felé fogy. Bizonyítja továbbá, hogy a hideg szénsavas vizek rádiumemanációban rendszerint szegények. Ugyanis, mint azt számtalan esetben bebizonyították, a szénsavas források vize és szénsavtartalma rendszerint külön helyről ered. A szénsav a legtöbb esetben a föld mélyebb rétegeiből ered és általában juvenilis eredetűnek tartják. Ha a rádiumemanáció hasonlóan juvenilis eredetű volna, úgy a szénsavas vizekben rendszerint nagyobb mennyiségű rádiumemanációnak kellene lenni, ennek azonban a tapasztalat ellentmond. 1 N. A. Gautier: La genese des eaux thermales. Ann. d. Mines 1906. 2 A budapesti hévvizek rádióaktivitásáról és eredetéről. Mathematikai és természettudományi értesítő, XXX. kötet, 340. oldal. 3 H. Mache: Wien. Ber., 113, 1329. 2*