Hidrológiai Közlöny 1931 (11. évfolyam)
Horusitzky Henrik: Dr. nagysúri Böckh Hugó emlékezete
10 Horusitzky Henrik körül végzett eredményes munkássága elismeréséül I. Ferenc József Ö felsége a III. osztályú vaskoronarenddel tüntette ki. Az 1914. év áprilisában a magy. kir. pénzügyminisztériumban miniszteri tanácsosi címet és jelleget nyert és rá két évre ugyanott önálló főosztályt kapott. A tudomány terén kifejtett érdemei elismeréséül Schafarzik Ferenc és Mauritz Béla ajánlatára a Magyar Tudományos Akadémia Böckh Hugót levelező tagjává választotta, 1915-ben. A világháború folyamán, az 1917. év augusztus havában a II. oszt. polgári hadi érdemkereszt tulajdonosa lett. 1918. júli. 31-én a király Ő felsége az állami bányászati monopóliumok és bányászati kutatások központi igazgatójává nevezte ki és ugyanazon év végén helyettes államtitkári címmel a IV. fizetési osztályba lépett elő. 1919. szeptember 1-én államtitkári hatáskörrel ruháztatott fel, míg, 1921. február 12-én eltávozott az állami szolgálatból, amikor is kiváló működéséért legfelsőbb elismerésben részesült. Ezzel lejátszódott mintegy Böckh Hugó munkás életének első felvonása. 46 éves korában messze külföldre ment hazájának és a magyar geológiai karnak odakünt is dicsőséget szerezni. Előbb Dél-Franciaország tektonikai felkutatásán dolgozott, majd 1921. év tavaszán Londonba ment, megtanulván hihetetlen rövid idő alatt angolul, s az Angol-Perzsa olajvállalat (Anglo-Persian Oil Comp.) szolgálatába lépett. Itt csakhamar a társulatnak legfőbb geológiai tanácsadójává emelkedett. Először Perzsia végtelen olajmezőinek kutatásával bízatott meg, ahol két éven keresztül, 1923-tól 1925-ig fáradhatatlan kitartással végezte a rá bízott nehéz feladatot. Visszatérve Londonba, sikeres munkálatainak és eredményeinek elismeréséül egy nemzetközi, angol, amerikai, francia és hollandi szakférfiakból álló szakbizottság vezetőjévé választották Böckh Hugót, hogy a társaságot az iraki és mezopotámiai olajmezőkre vezesse. Az 1926-27. években ugyancsak Böckh Hugó vezette a Közép- és DélAmerikában a szénhidrogén kilátásokra vonatkozó kutatásokat. Azután majdnem két éven keresztül újra Perzsiában irányította a kutató-expedíciók munkáját. Böckh Hugó körülbelül 8 évi távolléte az ő életének és munkásságának második fejezete. Ezen rövid idő alatt a sok dicsőség mellett, melyet hazájának és a magyar tudománynak szerzett, észrevétlenül belefészkelte magát hatalmas szervezetébe a trópusok gyilkos kórja és ő magával hozta a halál lappangó csíráit is. Az 1928. év július végén, nekem írt levele szerint, kezdett megérlelődni Böckh Hugóban az elhatározás, hogyha az országnak szüksége lesz rá, feláldozva fényes pozícióját, hazajön elfoglalni atyja örökét. Az 1929. év október hó 1-én kezdődött Böckh Hugó életének harmadik és sajnos, na-