Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Benda László dr.: Vasvármegye és Zalavidék ártézi kútjai

Vasvármegye és Zalavidék artézi kútjai. 89 A felsőlevantei kavicstakarót tehát részben denudálta az alsópleisztocén erózió, későbbi korok üledékeit pedig nem találjuk meg fölötte. Következéskép a pleisztocénben a vidék erózióbázisa süllyedt. CHOLNOKY JENŐ végzett erre vonatkozólag értékes kutatásokat. (9.) * A sárvári körzet két igen jelentős mélyfúrását Celldömölk állomásán végezték. A régebbi fúrás 1900-ban készült a vízállomási épület közelében, 133.55 m A. f. magasságban. A fúrás mélysége a térszín alatt 83.50 m. A csöveket a fúrólyukban hagyták. A nyugalmi vízszín a csőben a térszín alatt 5.24 m-rel alakult ki. 6.8 m mélységből napi 360 m

3 teljesítményű szivattyúval csináltak próbát, amelynek a kút megfelelt; nagyobb teljesítőképességű szivattyú nem állott rendelkezésre. A kifolyó víz hőmérséklete 15.3° C, összes keménysége 14.5° (német fok), lugossági foka 6.1° volt. Tíz év múlva új fúrás készült a régitől 35.0 m távolságban. A 133.55 m A. f. magasságú térszín alatt 82.0 m mélységben van a cső vége,, de a fúrás 95.20 m mélységre hatolt le. A csöveket 63.0—89.0 m mélységek közt felhasították; fúrás után a csövek a fúrólyukban maradtak. A víz a térszín alatt 6.40 m mély nyugalmi nívóban állt meg. A rendelkezésre álló eszközökkel 13.40 m mélységből napi 264 m

3 vizet nyertek, de a vízszín a szivattyúzás folyamán 6.40 m-ről 13.40 m-re szállott a térszín alá. A kifolyó víz hőmérséklete 14° C, összes keménysége német keménységi fokokban 14.8° és lugossági foka 5.9° volt az 1911. július 10,-i adatok szerint. Az említett négy kút vizének hőmérsékletéből számított geotermikus grádiensértékek (a kimutatáshoz az évi középhőmérsékletet 10.9° Cnak, a neutrális zóna mélységet 20 m-nek vettem) a következők: Sárvári állomás 22.97 m; Celldömölk állomás régi kútja 14.40 m, új kútja 24.20 m. Ezen adatokat összehasonlítva a Szentgotthárd-környéki kutakból számított grádiensekkel, azokat nagyobbaknak találjuk. Szemben a szentgotthárdi 31.6 átlaggal, a sárvári átlag csupán 20.52-nek adódik. Egyelőre feltételezhetjük, hogy Szentgotthárd vidékén azért nagyobb a gradiens értéke, mert ott inkább a kavicsos rétegek dominálok, míg a sárvári kutak több tekintélyes vastagságú lignittelepen hatolnak át. A celldömölki rétegsort összehasonlítva a sárvári szelvénnyel, azt látjuk, hogy a pontusi-pannóniai rétegek elég zavartalanul települnek. A levantei rétegek között mutatkozik ugyan némi eltolódás, de ebbe már