Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Benda László dr.: Vasvármegye és Zalavidék ártézi kútjai

.88 Benda László dr. 153.36—159.00 kemény kék agyag 159.00—173.21 kusé iszapos iinom liomok 173.21—174.80 durva homok szén nyomokkal 174.80—189.30 göcsös kemény agyag Középső pontusi-pannóniai rétegek: 189.30—191.00 homokos agyag 191.00—194.63 igen finom iszapos homok 194.63—222.60 szürke mészgöcsös agyag 222.60—231.00 szürke homokkő 231.00—234.15 kisé iszapos homok 234.15—234.50 szürke agyag 234.50—235.00 agyagos homok 235.00—240.00 szürke durva homok 240.00—254.00 márgás agyag 254.00—255.60 szürke homokkő 255.60—256.30 szürke agyag 256.30—257.50 szürke durva homok 257.50—260.00 márgás agyag 260.00—268.10 homokos agyag 268.10—292.50 szürke márgás agyag 292.50—296.50 összeálló finom homok 296.50—310.00 márgás agyag Vessünk rövid pillantást az alföldi viszonyokra összehasonlítás kedvéért. A pontikum végén hazánk területét borító beltenger mindinkább kiédesedik. Lithorális régiójában leüllepedett márgás, márgás-agyagos és homokköves üledékeket megtaláljuk a fúrás legmélyén. A felsőpontusi időkben nálunk bekövetkezett regresszió általános volt az egész pannóniai-pontusi beltengerre vonatkozólag. Az alsó levantikumban következett be a pontusi beltenger végleges és általános regressziója, amelyet PRINZ GYULA epirogenetikus emelkedésre vezet vissza (7.). CHOLNOKY JENŐ megjegyzi, hogy egységes levantei tó nem volt, hanem apró tavak, mocsarak maradtak vissza a hajdani beltenger nyomában. (8.). CHOLNOKY álláspontját erősítik meg megyénk feltárásai, amelyek csoportostul teszik előttünk ismertté a levantei korú kisebb-nagyobb tavak egész sorát. Ugyanakkor, amikor a Duna bevágja medrét, a visegrád-szentendrei törmelékkúpba, nálunk a Rába-Zalavidék hatalmas, átlag 10—15 m vastagságú kavics takaróját építik ki az Alpok felől a síkságra siető folyók. Amíg tehát a Kis-Alföldön akkumulációs periódust figyelhetünk meg, az Alföldön ugyanabban az időben eróziós periódus folyt le. A felsőlevantei kavicstakarót megyénk területén a legtöbb helyütt eredeti fekvésben, de erősen lepusztítva találjuk meg. A kavicstakaró eróziója az alsó pleisztocénben következett be.