Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Benda László dr.: Vasvármegye és Zalavidék ártézi kútjai

.86 Benda László dr. illeszkednek. A rétegek sokkal vékonyabbak, mint a nagyalföldi medencében és egy-egy emeleten belül is hirtelen változásokat mutatnak. SÜMEGHY számításai ebben a zónában 3—16 m-es erősen változó geotermikus gradienseket eredményeztek. A szentgotthárdi környékre kapott geotermikus gradienseket a következőkben állítottam össze. Az említett hét kút vizének hőmérsékletéből számított geotermikus gradiens értékek (a kiszámításhoz az évi középhőmérsékletet 10.9 C°-nak, a neutrális zóna mélységet 20 m-nek vettem) a következők: Qyanafalva 30.0 m, 116 sz. őrház 16.4 m, Szentgotthárd I. sz. 38.1 m, Szentgotthárd II. sz. 37.2 m, Szentgotthárd III. sz. 25.9 m, 115 sz. Őrház 23.6 m, 113 sz. Őrház 8.2 m. Ezeket az értékeket 2 csoportba oszthatjuk. Az egyik csoportba tartoznak azok az értékek, amelyek 70.0 m-nél mélyebb kutakból adódnak. A másik csoportba tartozó értékek pedig a 60.0 m-nél nem mélyebb kutakból számítassanak. Ennek az elkülönítésnek az alapja az a meggondolás, hogy e területen 25—65 m-es mélységben felsőpontusi, felsőlevantei korú lignittelepek foglalnak helyet. Ezek a telepek igen gyakran csak néhány cm, sőt esetleg csak 5—8 mm vastagságúak, mégis a geotermikus gradiens számértekét erősen lecsökkentik. 60 m-en alul lignit nélküliek a rétegek, itt a gradiens már kevesebb változást szenved. Az elmondottak alapján az első csoportba soroltam sorrend szerint az 1., 3., 4., 5. és 6. kútakat, ezek grádiensének számtani középértéke 31.6, ami a közepes, „normális" gradiensértéket közelíti meg. A második csoportba tartozó, sorrendben a 2., 7. és 8. kutak a gradiens értéke tekintetében nem jöhetnek érdemlegesen számításba igen kis mélységük miatt, azonban nem lehetetlen, hogy ezek feltűnően alacsony grádiensébe a ligniteken kívül.a Szentgotthárd vidékén közismert, valószínűleg törésvonalak mentén előtörő vasas melegforrások is közrejátszanak. II. SÁRVÁR KÖRNYÉKE. E terület legrégibb kútja a nagyölbői majori kút, amelyről HALAVÁTS GYULA tesz említést a millénium alkalmával kiadott összefoglaló munkájában. (5.) Nagyölbő majori kútját 1895-ben fúrta a közegészségügyi mérnöki hivatal. A fúrólyuk 314 m mély a terepszín alatt. A katonai térképlapon e helyen 163.0 m A. f. magasságot olvashatunk le. (A víz 87—95 m-ből fakad, tükre 2.10 m-rel marad a terepszín alatt. Hőmérsékleti adatot nem közöl.) Nagyölbő majortól DK-re légvonalban mért 7.5 km távolságban találjuk a sárvári körzet legjelentősebb kútját: Sárvár állomáson.