Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Benda László dr.: Vasvármegye és Zalavidék ártézi kútjai

.84 Benda László dr. Helix fajokkal; a szomszédos területek Taxodium distichum szintjébe tartozik. A Tótfalvára vezető műúton Szentgotthárd község határában két téglagyári agyagfejtő van, ahol az első öt réteget fejtik. Itt a 2. és 3., fluviális, homokos és kavicsos rétegek teljesen hiányoznak, illetve csak nyomokban vannak meg. így azt kell feltételeznünk, hogy a mai partoldal az óholocén Rába jobbparti árterének a pereme volt már. A tófalusi rk. templom közelében a domboldal É-i lejtőjén, a huzamosabb óholocén árvízszín nyoma 235.00 m t. f. magasságban van meg: vékony, elmosódott, homokos, kavicsos parti üledékek formájában. A szentgotthárdi Várhegy (Schlössel) és a tótfalusi magas part közötti (tál) alakú völgy fenekét kavicsos homok tölti ki (3. réteg) éspedig úgy, hogy a mai Rábameder felé mindinkább a kavics válik uralkodóvá. A levantei kavicstakaró it is megvolt. Kimutathatjuk az apátistvánfalvai kavicsterraszon, amely a Fehring, Gleisdorf és Németujvár felől húzódó terraszok folytatása. Ezt az egységes terraszt zavarták meg a középlevantikumban bekövetkezett tektonikus haránttörések (L, 2.). Ezek közül a legjelentősebbek a Rába nagycsákány—fehringi szakaszán és a Lapincs mentén húzódó törésvonalak, amelyek mentén a középlevantei kavicsterrasz a mai psz. alá mintegy 10 m mélyre süllyedt. így keletkezett az a kisebb méretű mélyedés, amelyet zsíros, kék agyagok töltöttek fel (73.0—77.0 m között) és az elsekélyesedő tóba áthúzódik az egész Nyugatvasmegyét borító mocsárerdő Taxodium distichumos flórája.*) Ez a mocsári őserdő a felsőpontusban keletkezett (3) és áthúzódott az alsólevantei korba is. Amint szelvényünk bizonyítja, a gráci medence közelében is megtaláljuk ezt. A pontikum és levantikum erősen homokos hordalékú, tehát alsószakasz jellegű folyóvizei ömlöttek a kimélyült, elmocsarasodott medencébe és azt mindjobban feltöltötték. A levantei időszak végén már csak az előre harapódzó törmelékkupok munkájának befejezését láthatjuk, sőt a teljesen feltöltött medencébe új folyó is vágódik. # Szentgotthárd és Körmend között négy, és pedig a 110., 113., 115. és 116. számú őrházaknál vannak házi kutak. A 110. számú őrház kútját 1896-ban fúrták a terepszinttől (=212.4 m A. f.) számított 24 m mélységre. Ez a kút 5.63 m

3 vizet szolgáltatott naponta, a terepszinttől számított 2.83 m mélységben. A vízszín ugyanekkor 2 m-rel volt a terep alatt. A víz hőfokát 14.4° C-nak mérték. *) Jóllehet Szentgotthárdon még nem sikerült Taxodium maradványokra találnunk, mégis bizonyítja állításomat az, hogy Fehring, Nagycsákány, Körmend vidékén egyaránt feltárták a Taxodium distichummal jellemzett ligniteket, amelyek fekűje és fedője egyaránt a 73'0—770 m közötti zsíros, kék agyag, — molluszkákkal biztosan meghatározott szintje.