Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Treitz Péter: A Duna-Tiszaközi belvizek és hasznosításuk

46 Treitz Péter Van ugyanis egy felső és egy alsó homokréteg; a két homokréteg között egy tőzeges természetű rétegsor fekszik, mely teljesen annak a vasas agyagrétegnek felel meg, mely a Duna túlsó oldalán szállban álló löszrétegeket osztja két külön testre: egy régebbi alsó és egy újabb származású felső részre. A két réteg között a löszben is egy nedvesebb klimára valló agyagos lerakodás van. A homokhátnak tőzeges rétegcsoportja szintén ennek a nedvesebb időszaknak képződménye. Altalajvizek a homokhátban. A homokhát testének kettes beosztása igen nagy hatással van a vizek eloszlására. A tőzeges szerkezetű lerakódás ugyanis vizrekesztő rétegként szerepel és ennélfogva a hátban két Wzréteget kell egymástól megkülöböztetnünk: egyet a vízrekesztő réteg felett, egy másodikat a vízrekesztő alatt. A két víz nem közlekedik egymással, úgy, hogy ha a felső víz nagyon száraz esztendőben elapad, akkor az alsó vizet fúrással szokták megnyitni, amikor is ez az állandó nyomás alatt lévő víz 1—W2 m magasan emelkedik fel a vízrekesztő réteg szintje fölé. Ha pedig a 20—30 m mélyen fekvő rétegek víztartó rétegét nyitjuk meg, akkor a víz legtöbbször a felszínig száll fel, de több esetben megtörtént, hogy a víz, ártézi kút módjára, kiömlött a fúró cső száján. A kiömlés persze nem tartott sokáig, mert amint a gáznyomás kiegyenlítődöt, akkor a kifolyás is megszűnt. A víz azonban ekkor is fennmaradt a felszínnel egy szintben. A kiömlő kút nem a Tisza, vagy a Duna völgyében állott, hanem Kiskunfélegyháza mellett, tehát még a háton, 10 m-rel a Tisza-völgy talpa felett. A Duna-Tisza-csatorna előmunkálatai alkalmával 150 fúrásnál többet mélyesztettek le a tervezett csatornavonal mentén. Mindezeknél a fúrásoknál az alsó víz mindenütt felszállt. A nyomás sok helyt olyan nagy volt, hogy még a fúró csövet is felemelte. A klíma. A Duna-Tisza-közi hátnak a klímája a mezőségi klíma csoportjába tartozik, melynek az a jellegzetes sajátsága, hogy a nyár nagyon száraz. A nyári 120 nap alatt 22—45 esős nap van. Bár a csapadék ez alatt az idő alatt nagyon tetemes—150 mm — aránylag kevés nap alatt hullik le. Az esőtlen napokon a levegő nagyon száraz, ennek következtében a növények nagymennyiségű vizet párologtatnak el. Az elpárolgás a párolgásmérő adatai szerint egész éven át 700—800 mm, a 120 nap alatt 500—600 mm. Azonban ez a párolgási adat nem pontos, mert a párolgásmérő házikóban van felállítva, tehát a szél nem éri a víz felszínét. A sík vizeknek elpárolgása sokkal nagyobb — 10—15 mm naponta — úgy, hogy ezalatt a három hónap alatt a sík vizek 1000—1200 mm-t párologtatnak. Ha megszerkesztjük a csapadéknak és az elpárolgásnak a grafikonját, amelyben szembe vannak állítva egymással az elpárolgásnak és a csapadéknak havi összegei, akkor azt látjuk, hogy három hónapon keresz-