Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pálfy Móric dr.: Adatok Pécs környékének hidrológiájához II.

Adatok Pécs környékének hidrológiájához 29 Az alsómediterrán terresztrikus rétegeit a Sátortábor fúrásában találták meg, ugyanolyan, de finomabb lerakódásban, mint ide legközelebb Mecsekszabolcs környékén. A Sertéshizlaló és Villanytelep fúrásainak alsó részén találtak még egy igen durva rhéti vagy alsóliász homokkőből és gránitból álló kong­lomerátot s talán ugyanaz van a D.G.T. fúrásának alján is, amiről nem lehet eldönteni, hogy az alsómediterránba tartozik-e vagy pedig a felső­mediterrán alapkonglomerátját képviseli-e? Minthogy ez a durva kong­lomerát a Sátortábor fúrásában hiányzik, arra gondolhatunk, hogy a fel­sőmediterrán idején a Mecsek aljában egy közel K-Ny-i irányú igen erős vízfolyás volt, amiben az északibb terület rhéti- és alsóliász homokkövei­és a vízfolyás alapját alkotó gránitnak nagy darabjai rakódtak le. A gránit alaphegységet a pécsi fúrások közül az üszögi, Sertéshiz­laló és a németürögi fúrásban érték el, de kétségtelenül nagyon megkö­zelítették azt a M.Á.V., D.G.T. és Villanytelep fúrásában is. Pécs város legközelebbi környékének paleogeográfiai viszonyait az ez ideig rendelkezésünkre álló adatok alapján tehát a következőleg körvo­nalozhatjuk. Az alsó miocénban lerakódott terresztrikus képződmények a Me­csek lábától délre lévő területen a gránitból álló alaphegységet borították el. A középső miocén elején meginduló transzgresszió a várostól ke­letre eső területre terjeszkedett ki s a középső miocénnek csak egy csator­naszerű keskeny öble nyúlt be a Mecsek aljában nyugat felé. A felső miocénben, a szarmatában, a transzgresszió tovább nyomul előre és pedig amennyire a hiányos adatokból gyanítani lehet, egy kelet­ről benyúló öböl alakjában húzódott be a város alá. Az öböl legmélyebb pontját a D. G. T. fúrása táján tételezhetjük fel. Az öböl északi és nyu­gati széle mentén (a külszínen Villanytelep, Sertéshizlaló és M.Á.V. fúrá­sában) mészkő rakódott le. A medence közepe táján, a D.G.T. fúrása kör­nyékén már csak kevés, délen a Sátortábor fúrásában már csak egy vé­kony pad mészkövet találtak. Semmi adat sincsen arra, hogy a Mecsek aljában a szarmata ten­ger a várostól tovább nyugat felé is terjedt volna. A Mecsekhegység nyu­gatibb folytatásában a felszínről sehonnan sem ismeretes; a Városi Vízmű fúrásaiban talált fluviatilis szerkezetű képződmény közelebbi korát meg­határozni nem lehet, de nincsen kizárva, hogy ebben a korban rakódtak le. Az alsópontusiban nagyobb arányú regresszió következett be s a város legközelebbi környéke ismét szárazra jutott. A tenger kb. ugyanarra a területre húzódott vissza, amelyen a középső miocénben volt. Legköze­lebbi üledékeit Pécsbányatelep környékén mutatta ki BÖCKH JÁNOS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom