Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pálfy Móric dr.: Adatok Pécs környékének hidrológiájához II.

Adatok Pécs környékének hidrológiájához 25 Ez a kontinentális lerakódás lefelé sárga agyagos homokban folytatódik zöldesbarna laza homokkő közbetelepülésével. 500 m-en alul sárga és zöldes-szürke, igen durva homok és kavicsos homokrétegek következtek és ezekben abbanhagyták az eredménytelen fúrást 523 m mélységben. A fúrás alsó részén lévő kontinentális származású rétegcsoport kétségtelenül az alsó mediterránt képviseli s bár finomabb anyagból áll, igen nagy hasonlóságot mutat ahhoz a képződményhez, ami legközelebb Mecsekszabolcs környékén a felszínen van. A fúrásszelvényében a felsőmediterránt kimutatni nem lehet. Tekintettel arra, hogy a Mecsekhegység déli oldalán a kontinentális alsómediterrán után a felsőmediterrán enyhe transzgresszióval kezdődik és a schliernek ezideig nyomát sem találták, a fúrás szelvényében, ha egyáltalán képviselve van, a felső mediterránt a kétségtelenül a szarmata rétegek alatt kb. 400—433 m között kellene keresni. A szabolcsi árkokból BÖCKH JÁNOS kövületek alapján még némileg terresztrikus jellegű zöldes és barnás agyagokat, konglomerátos homokkövet, majd sárga és fehér mészkövet és zöldes vagy csillámos homokot soroz a felső mediterrán emeletbe. A petrográíiai hasonlóság alapján ezek szerint a fúrásban a 398 m-ben kezdődő terresztrikus rétegsor felső részét is lehetne a felsőmediterrán képviselőjének tartani, ámde tekintetbe kell vennünk azt is, hogy a fúrás helye az alaphegységtől már nagyobb távolságra van, ahol — ha a felsőmediterránban tenger lett volna — a transzgressziót tekintetbevéve még inkább tengeri jellegű képződmény rakódott volna le. Ilyet azonban nem találunk s a rétegek iszapolási maradékában 'egyetlen foraminifera sem fordult elő. így tehát valószínűleg a szarmatarétegek alatt 398 m-től lefelé mindvégig az alsómediterrán képződménnyel van dolgunk. 10. Németürögi (Rácvárosi) fúrás. 1897-ben Pécs város határának nyugati szélén, a szentlőrinci út alatt fúrták kb. 135 m magas térszínen, a werfenipala alaphegység szélétől alig 200—250 m távolságra. A fúrásból csak a 61—135 m közötti részről van néhány fúrási minta a m. kir. Földtani Intézet gyűjteményében. E szerint 61 m-ben apróbb kavicsot, 61.4 m-ben szürke csillámos, finom homokot, 75.8 m-ben agyagos homokot, 83—83.6 m-ben gránit kavicsot talált a fúró. 92.5—100 m-ből werfeni paladarabok, 100—105 m-ből murvás kavics, szögletes gránit és triász mészdarabok kerültek ki. 115 m-nél szürke homokon haladt át a fúró, míg 131 m-en alul gránitba jutottak. A fúrás állítólag 161 m mély volt s vele vizet nem találtak. A fúrás felső része kétségtelenül a pontusi rétegeken haladt át, de alsó részét már valószínűleg a tortyogói fúrásokban talált alsó szintájjal hozhatjuk párhuzamba. Ez a fúrás kimutatta, hogy a Mecsek mezozoiku-