Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pálfy Móric dr.: Adatok Pécs környékének hidrológiájához II.

16 Pálfy Móric dr. adott jó példát. A 130.5 m magasan lévő XII. fúrásból ugyanis a felszínen vékony sugárban kifolyó víz nemsokára elapadt, amint megfúrták a 124 m magas terepen telepített XI. sz. kutat, amiből — az alacsonyabb térszínen — nagy erővel tört fel a víz. Az újonnan létesített IV—XI. sz. kutak közül 1929 augusztus hónapjában már csak a IX. sz. nem volt bekapcsolva a városi vízvezetékbe. A bekapcsolt kutak a régi városi vízmüvei és a Tettye forrással 1929-ben végre zavartalanul ellátták a város vízszükségletét. Az 1929. év második felének üzemi eredményei igazolták, hogy mily nagy befolyása van az egyes kutaknál a fluviatilis szerkezetű rétegcsoportban a víztartó rétegek kifejlődésének és vastagságának a kutak vízhozamára, az egyes kutak vízhozama aszerint 14—47 köbméter között változik üzemóránként. 1926-ban bold. Schafarzik Ferenc tanár úrral az újabban ajánlott VI — XI. sz. kutak vízhozamát naponként átlagban nem mertük kutanként 600 köbméternél többre becsülni, bár az akkor készen lévő IV—V-ik kút próbaszivattyúzása napi 800—1100 köbmétert eredményezett. Természetesen akkor nem ismertük még az alsóbb víztartó rétegek egyenlőtlen, fluviatilis szerkezetű kifejlődését. Az eddig rendelkezésemre álló adatok szerint a kutak átlagos vízhozama — úgy látszik — nem éri el a napi 600 köbmétert. 1929 nyarán kapcsolták be a vízvezetékbe a X. és XI. sz. kutakat, míg a IX. számút 1930 folyamán fogják bekapcsolni. A bekapcsolás után 1929 szeptemberében, amikor talán legnagyobb erővel vették igénybe a kútakat, a 7 új kútból összesen 116.001 köbmétert, tehát átlagosan csak valamivel több mint napi 555 köbmétert termeltek ki egy-egy kútból, kb. napi 20 órai üzem mellett. A próbaszivattyúzás alkalmával legbővizűbbnek a VII. sz. kút mutatkozott, ami akkor — mint az előbbi táblázatból látható — 20 mp/1, tehát napi 1728 köbméter vizet szolgáltatott. Ennek a kútnak mélyebb víztartó rétegei azonban valószínűleg már a próbaszivattyúzás alkalmával eliszapolódtak s így jelenleg csak kis részét szolgáltatja annak, amit belőle várni lehetne. Ez a körülmény is lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a kutak átlagos vízhozama nein érte el a várt vízmennyiséget. A víz származására vonatkozólag már eleve ki kellett kapcsolni azt a feltevést, hogy azt a pontusi képződménynek a Jakabhegy aljában telszinre bukkanó része gyüjtené össze, mert az a terület — mint az 1. ábra térképvázlatán a—a vonaltól délre látható — oly kicsiny, hogy a régi Vízmű kútjaiból kitermelt napi 2200 köbméter vízmennyiséget sem fedezhette volna még abban az esetben sem, ha az erre a területre hulló összes csapadék a mélybe szivárogna. Azt kell tehát feltételeznünk, hogy a Mecsektől délre a fluviatilis rétegek egy bő víztartó medencével vannak összeköttetésben, melyben a víz oly nagy nyomás alatt áll, hogy megfúrva 131 m abs. magasságig emelkedhetik. Ennek a medencének természetes