Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Pávai Vajna Ferenc dr.: A forró oldatok gőzök és gázok szerepe a barlangképződésnél
118 Pávai-Vajna Ferenc dr. dálya lehetne annak, hogy ne tételezhessük fel a megelőző időben a Szeleta-barlang nívóján is feltörő gőz-gáz keverékek feltörését? Hiszen az alföldi rész letörése az oligocénben kezdődött. Ez a gondolatmenet különben részben fedi Cholnoky Jenő feltevését, amelyet éppen velem szemben újabban többször hallottam hagoztatni a Budai-hegyek régi meleg forrásaira vonatkozóan. Aki azonban ismeri a Bükkhegység Hámor környéki szelvényét (lásd a mellékelt szelvényt), az tudja azt is, hogy az általános tektonikai viszonyokból kifolyólag itt a Bükk altalajában olyan áttolódási - vonallal összefüggésben lévő pikkely vonalakkal találkozunk, amelyek a mélyben összeköttetésben kellett legyenek az Alföld és Bükk nagy peremi tektonikus vonalával, amely a mélybe süllyedt Alföld helyén volt régi hegység hydratizált kőzeteinek erős felmelegedéséből származó forró vizes oldatok, gőzök és gázok természetes feltörési útja. Mi akadálya lehetett annak a geológiai közelmúltban, hogyha ezek a vonalak időnkint a fokozatos tektonikus folyamatok felelevenedése folytán meegnyiljanak és ismét összeköttetésbe jussanak a nagy peremi tektonikus vonallal, amint a tektonikus breccák mutatják,*) s azokon az áttolódási és pikkelyvonalakon egy ideig olyan oldatok és azok gőzei és gázai törhessenek fel, amelyek ma a felszínre nem jönnek ki, de az üledékeiket és jellemző kimosásaikat megtaláljuk a lillafüredi mésztufában és repedés kitöltésekben, a mélyfúrásban és különös barlangüregesedési formákban? Ezeket az utóbbiakat nézzük meg most közelebbről. Ha a 2—3 képen látható, a Szt. István barlang lillafüredi völgy elején lévő üregét vizsgáljuk meg, azt látjuk, hogy ott ahol a mélység felé kiterjedő barlangüreg felé ereszszerüen hajol reá a legfelső nagy barlangterem fala, annak alsó torkolatánál egy nagyobb kb. 2 X 3 m átmérőjű felül-belül zárt s a kijárati kürtök felé, rengeteg kisebb hasonló üreg árulja el, hogy ott valami nem felülről ható erő vájta ki az előbb jelzett üregeket, hanem olyan, amely ellenkezőleg, alúlról felfelé keresve kiútat, beleütközött az útja fölé boltozódó mészkőbe s ezt belül-feliil zárt üregekkel tarkította. A 2—3. sz. kép meggyőzhet arról, hogy a felül zárt üregbe csak alúlról, a lefelé meglévő közvetlen folytatásból jöhetett az az erő, amely kivájta. Belül ugyanolyan, a szétterpesztett ujjú kézhez hasonlító formákat oldott ki a mészkőből, mint amilyeneket a kép mutat. Ha elfogadjuk, hogy alulról jött fel a kioldó anyag, akkor az az anyag nem lehetett csupán cseppfolyós halmazállapotú, mert a felül-belül zárt homorú üreget megjárva — a kioldás tanúsága szerint is — hogy az üregből kijuthasson lefelé irányuló mozgást kellett vegyen; de mihelyt az üregből kijutott azonnal a megint fölfelé irányuló áramlás, felfelé szűkülő barázdáit oldotta ki a mészkőnek, amit cseppfolyó anyag nem tehetett meg, a fajsúly törvényei ennek határozottan ellentmondanak. lij^nJj^lffeU'' mpfrínl *) Ezeket különböző szakgyüjteményeknek is megküldtem.
