Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Papp Ferenc dr.: Hidrogeológiai megfigyelések a Börzsönyi-hegységben
94 PAPP FERENC DR . Kőkapuhegy, továbbá a Bogyóhegy, Miklósbérc-Magosfa É-i, a Kámor É-i s a Magyarhegy-Várbükk Ny-i oldaláról — a rétegdűlésnek megfelelően — indulnak ki a hosszabb lefutású, kisebb esésű, bővebb vizű patakok. A törési vonalak irányát követő patakok állandó vizűek, vízbőségük szorosan összefügg a csapadékviszonyokkal, nyári szárazság idején gyenge erek, tavaszi hóolvadáskor, esőzések után „igazi vad patakok, új medret vájnak ilyenkor, nagy mennyiségű törmeléket hoznak le, gyakran nagy sziklatömböket is. A réteket és a völgy bejárójánál levő szántókat is bekavicsozzák és hasznavehetetlenné teszik".* A hordalék elrendeződésében is bizonyos rendszerességet lehet felismerni. A völgy alját borító árvízhordta nagyobb szikladarabokat a víznek a mederbe való visszahúzódását jelző fokozatosan apróbb kavics takarja, míg a kis vízi mederben murvát találunk. A Bernece határában levő Oszmotrink-Huszárhegy közt levő patak Nagyvölgybe való torkolatánál lehet ezt például jól megfigyelni. A patakok hőmérséklete összefügg a levegő hőmérsékletével; így februárban a Rózsás patak hőmérséklete 3'9° C (levegőé ugyanakkor 6°), áprilisban 5'1° C (a levegőé 15'5° C). A patakok egyrészt az Ipoly, másrészt kisebb számban közvetlen a Duna vízgyűjtő területéhez tartoznak. Az Ipoly Duna közti vízválasztó csak rövid szakaszon esik egybe a legmagasabb hegygerincekkel, Szobtól É-ra a Kerekhegy 234 m kiindulva, a Csákhegy (379 m), Középhegy (411 m), Kopaszhegy (585 m), Keselyűs-orom (Sashegy?), Kisinóc (681 m), Nagyinóc (813 m), Nagyhideghegy (861 m), Szabókő (842 m), Csóványos (939 m), Fultánkereszt (706 m) gerince, Hosszúbérc (673 m), Boroshegy (608 m), Törökhegy (345 m) felé húzódik. Nógrád határában a Törökhegytől D-re levő Fekete víz már a Dunába torkollik, míg a tőle alig 3 km É-ra levő Lokos patak az Ipoly felé tart. Harmadrendű vízválasztók a legmagasabb pontokat összekötő gerinceken vonulnak végig: ilyenek Drégelyvár-Pulyahegy, Drégelyvár-Kámor-Magoshegy-Hosszúbérc, Kőember-Kútleány (Bugyihóhegy), Málnahegy-CsóványosMiklós-bérc, Várbükk-Salgó-Vörösmaron, Nagyhideghegy Bányapuszta feletti 637 <>, Felsőcsikó-Nagygalla-Nagykoppány-Nagygyertyános. A Drégelyvár-Pulyahegy, a Kőember-Bugyihóhegy, Csóványos-Miklós-bérc hegygerinceken a ÉÉNy felé dűlő andezit breccia-tufából álló lejtők az uralkodó ÉNy-i szél folytán bővebb csapadékúak, így ezek egyúttal a hátráló erózióra is tanulságos példák. Az Ipoly. A hegység erei, patakjai részint közvetlenül, részint az Ipoly közvetítésével a Duna vízgyűjtőterületéhez tartoznak. A Duna e részének hidrogeológiai viszonyairól VENDL ALADÁR 2 1 emlékezik meg, így ez alkalommal * Vaszary Antal főerdőtanácsos szíves levélbeli közlése. 2 1 VENDL ALADÁR: Adatok a Duna nagymaros—szentendrei szakaszának ismeretéhez. Hidrológiai Közlöny VLI/VILL k. p. 26.
