Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Vendl Aladár dr.: A talajvíz az óbudai suvadásos területen
70 VENDL ALADÁR DR , Az alatta levő agyagnak csupáncsak a legfelső, lágy része vesz részt a mozgásban, legfeljebb 1—2 m vastagságban. Az egységesen összefüggő tömegek az említett gyengén hajolt felület mentén csúsznak lefelé, azaz metszetben gyengén hajolt görbe vonal mentén. Egy-egy lesuvadt tömeg hossza — a húr irányában — átlag 50 m. Egyesek csak 20—30 m, mások 70—80 m hosszúak. A lesuvadt kőzettömegek felső része ívesen hajolt: a konkáv oldaluk elől van, a konvex hátul. A konvex felületet az állva maradt 1—3 m magas löszfaltól tátongó nyílás választja el. Az el nem mozdult, vertikális löszfal többnyire 1—3 m vastagságig hozzáférhető; a tövében képződött hasadék úgy képződött, hogy a mozgásba jutott talajtömeg előre és lefelé csúszott s eközben hátsó része is mélyebbre került, mint az eredeti talajfelszín. A lefelé mozgó rész csak akkor marad egységében összefüggő, ha igen kicsiny; többnyire harántrepedések és tátongó hasadékok tagolják s ennek folytán a lesuvadt rész a mozgás irányában erősen megnyúlik és lépcsőszerü karéjokra különül szét. (3. ábra.) A legfelső karéj gyakran ékalakúan a második alá kissé betolódik. A lesuvadt tömeg mellső része rendesen igen kicsi részekre tagolódik a harántrepedések folytán s legelői gyakran sárfolyássá alakul át. 3. ábra. Suvadás vázlatos keresztmetszete 1 = kiscelli agyag 2 = lősz. A helyben maradt meredek fal s a lecsúszott tömeg közt előállt tátongó hasadékban többnyire talajvíz gyűlik össze, ami lassankint az egész lesuvadt tömeget átitatja s a suvadás alsó részén, — néha több ágban — folyik le a lejtőn a sár valóságos sárfolyások alakjában, melyek lefelé gyakran legyezőszerüen szétterjednek. Némelykor, ha t. i. a lösz vékony, a lesuvadt rész olyan mélyre kerül, hogy a talajvíz a lesuvadt rész fölött szabadon kifolyik forrás alakjában (pl. a temető fölött). Ezek a suvadások eleinte különösen az agyaggödrök közelében és a régi óholocén parton keletkeztek és csak kisebb méretekben. Lassankint azonban, — mivel nem védekeztek ellenük, — a lejtőn felfelé egymás fölött több suvadás fejlődött ki. (4. ábra.)
