Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pálfy Móricz dr.: A budapesti hévforrások vízmennyiségének ingadozásáról

A BUDAPESTI HÉVFORRÁSOK VÍZMENNYISÉGÉNEK INGADOZÁSÁRÓL 31 Kétségtelen azonban az is, hogy a hévvizek egy része nem az ismeretes forrásokon tör fel, hanem a Dunában fakad. A gellérthegyi szökevényforrásokkal a Hidrológiai Közlemények III-ik évfolyamában (1. Földtani Közlöny L. köt.) SCHAFARZIK FERENC foglalkozott, aki a Ferencz József híd budai hídfőjén felül három helyen figyelte meg kis vízállás mellett a parton a szökevényforrások felfakadását, melyek közül az egyik (a hídtól 209 m-re) 44" C meleg volt. Valószínűnek tartom azonban magam is, hogy ezeken a kis vízállásnál látható szökevényforrásokon kívül a Duna medrében még sokkal több kis forrás fakad fel. Abban az esetben, ha magas vízállásnál a Duna vize keverednék a hévforrásokkal, akkor ezek hőmérsékletét tetemesen leszállítaná, mert — mint az alábbi adatokból látni fogjuk — egy-egy magas vízállás a Rudasfürdő vizét közel másfélszeres mennyiségre is felduzzasztottá. A hőmérsékletnek ezt a leszállítását azonban egyetlen esetben sem észlelték. Kétségtelen, hogy a hőmérséklet állásában a Rudasfürdőnél elég tág ingadozás van, nagyobb (kb. 2" C), mint amit más hasonló forrásoknál észlelhetünk; ennek magyarázata azonban az, hogy a források összegyűjtött vizét elég hosszú csatornán át vezetik a gyűjtőaknába, ahol a víz hőmérsékét rendszerint mérték és a hosszú vezetés alatt télen át a víz hőmérséke némileg lehűl. Ezért a források hőmérsékének minimuma nem is következik be azonnal a hideg beálltával, hanem akkor, amikor a vízvezető csatornát környező földtömeg is lehűlt. MOLNÁR a források vízmennyiségének állandóságára vonatkozólag felemlíti, hogy „több száraz év a források vízmennyiségére észrevehetetlen befolyással lenni mutatkozott, a Dunának középvízállását véve alapul" (p. 225.). MOLNÁR-nak azokat a megfigyeléseit, hogy a Duna vízállása a források vízmennyiségét befolyásolja, a későbbi megfigyelések is megállapították ugyan, de erre vonatkozólag a MoLNÁR-tól közölt fennebbi adatokon kívül semmi sem került nyilvánosságra s így a vízmennyiség ingadozására semmi pontosabb adatunk nem volt. 1925. év nyarán a budapesti m. kir. Bányakapitányság kiküldöttjével a gellérthegyi forrásokon hivatalos vízméréseket végeztünk s ez alkalommal a Rudasfürdő gépészénél két vízmérési jegyzőkönyvet fedeztünk fel, amelyek éveken át eszközölt mérések felette becses eredményeit tartalmazzák. A mérések 1899 április 23-tól 1900 március 31-ig, 1900 május 1-től június 30-ig, 1900 december 1-től 1905 március 31-ig egyfolytában és kevés kivétellel naponként történtek. 1905 március végétől 1909 júniusig szüneteltek a mérésekbe 1909 június 15-től 1910 május 15-ig, továbbá 1910 szeptember 3-tól (1911 augusztus 15—31-i időközt kivéve) 1914 február 12-ig ismét rendszeresen folytatódtak, de 1909 óta havonként átlag már csak 7—12 napon. A vízméréseket a Rudasfürdő jelenleg is szolgálatban álló TATAY nevű főgépésze végezte, de a mérnöki hivatal ellenőrzése mellett. A mérések általában megbízhatók, ami kitűnik a vízmennyiség szabályszerű ingadozásának