Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Strömpl Gábor dr.: Helyneveink vízrajzi szókincse

HELYNEVEINK VÍZRAJZI SZÓKINCSE 123 Turzás = a parttal párvonalasan lialadó partközeli zátony bucka. Marás = zátony. Szigetek. A partok és zátonyok szókincse szinte eltörpül a szigetek jóval nagyobb, jóval változatosabb szókészlete mellett. Hirtelenében okát sem tudjuk adni ennek, de lia sorra véve a neveket, azt látjuk, hogy azok nagy része apró és árvízi szigetekre vonatkozik, legott megértjük a változatosság eredetét. Az árvízi szigetek ugyanis jelentős szerepet játszottak az alföldi magyarság életében. Itt telepedett meg állandóan, vagy ide húzódott árvizek idején. Minthogy halászó-pákászó ősi életmódja, sőt bizonyos tekintetben a pásztorkodás is a rétségekhez, ill. mocsarakhoz és árterekhez kötötte, élte sok-sok megnyilvánulásában a vizek járásához alkalmazkodott. Ez a vízhez kötött, a vizet kereső életmód tükrözik vissza a szigeteket jelentő változatos szókincsben. A sokféle természetű szigetet alkalmasint mind különféle névvel illette magyarunk. A nevek jelentésében bizonnyal sok árnyalati különbség mutatkozott, melyet kibogozni nem annyira az etnográfus és nyelvész, mint inkább a hidrologus feladata. Hálás munkakör, mert hidrológiai értéke mellett, amellyel Alföldünk régi vízrajzába világít bele, egyben régi nemzeti művelődésünk számára is nyújt hasznos adatokat. Árvízmentes szigetekre vagy területre vonatkozó neveink a következők: Sziget (szüget) Kápoly ? Hát (- as, - ás) Ormágy Bucka (buckó) Dobogó Böcök Tető (-s) Homok Szimő (szemej). Porong Gorond (garand, görönd, gerend, gerénd, gerenda, girind, gorony, garany) Gorond-nak mondják az erdélyi Mezőségen a hegyhátak oldalából lesuvadt (lerogyott, lecsúszott) halom, domb alakú földtömegeket is. Goronc (girinc, gerinc) Gore (goc, korc, görc) Gorc-nak mondják a bányák hányójának kőhalmazait is. Domb (dombó, dombolag) Dörömb Döngör (döngölet). Laponyag. A Hortobágyon és környékén elterpeszkedő, alacsony őshalom. ill. „kunhalom". Telek. Ennek mondják az egykori „puszta-falvak", a török (és tatár?) világban eltűnt telepek helyét is. Atelek (és az ülés) rendszerint lakott („megült") helyre vonatkozik. Ülés.