Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Marschall Ferenc: A parádi Szent István gyógyforrás vizének vegyi vizsgálata

A PARÁDI SZENT ISTVÁN GYÓGYFORRÁS VIZÉNEK VEGYI VIZSGÁLATA. Irta : MARSCHALL FERENC* Dolgozat a kir. József műegyetem általános kémiai laboratóriumából. Vezetőtanár: ILOSVAY LAJOS dr. — 1 szövegközti ábrával. — 1925-ben, a gróf KÁROLYI-féle hitbizomány zárgondnoksága megbízásából, FERENCZI ISTVÁN dr. egy. m. tanár, m. kir. oszt. geologus úr javaslatot készített Parádfürdö ásványvizes forrásainak megvédésére, a régebben megvolt s elvesztett források esetleges újrafelkeresésére, továbbá új források megnyitására. A helyszínen végzett tanulmányai során, DESSEWFFY ALADÁR dr. igazgató-főorvos úr felhívására, a fürdőtől délre húzódó Ilonavölgyben, a Hagymásmajortól kb. 1*5 km délre, a Pálbükk <J> 462 tövében, a patakmederből állandó gázbuborékolást figyelt meg, Javaslata értelmében, a fürdőigazgatóság a gázbuborékot szolgáltató forrás megnyitását elrendelte; még 1925-ben, a pataknak e helyét ívben megkerülő új medret ásatott s az ilymódon vízmentesített gázömlés helyén 1 m átmérőjű betonkútgyürük egyidejű lefektetésével, kézi erővel kutat létesített. Minél mélyebbre hatoltak, a gázömlés fokozódott, a kezdetben, kb. a patakágy magasságában talált víz eltűnt és ezzel egyidejűleg kb. 3 m mélységből, rothadt kalarábéhoz hasonló szagú gáz tört elő. 12 drb. kútgyűrű lehelyezésével, 6 m mélységig jutottak el, de vizet nem találtak. A forrás tehát gázt adó mofettának bizonyult. Az így kapott gázkiömlés vízzel való ellátását aztán úgy sikerült megoldani, hogy a hegyoldal vízáteresztő rétegéből leszűrődő talajvizet, egy a gázos kúttól kb. 4—5 m-nyire és l'5m mélységnyire, tehát a vízrekesztő agyagréteg felett kiásott, bélelt és fedett vízgyüjtőmedence közbeiktatásával, betoncső segítségével a gázkútba vezették be. A talajvíz meglehetősen lágy volt: lúgossága 2"2°, összes keménysége 765 német fok. 1927 őszén az igazgatóság a kút további fúrását határozta el és így sikerült 30 cm átmérőjű fúróval 21 m mélységig lehatolni, ahol rendkívül tömör biotit-amfibol-andezitra bukkantak, amelyet kézi erővel áttörni nem sikerült. Ez időszerint a kút megmarad ebben az állapotában. E fúrással sikerült egy bizonyos körzeten belül feltörő gázokat közös csatornába gyűjteni, a közvetlen környezetben, a patak medrében itt-ott még látható buborékolás megszűnt, a gázömlés lényegesen fokozódott és rendkívül kellemetlen szaga eltűnt. Hogy a víz a feltörő gázokat minél jobban abszorbeálja, az egész kutat kb. 17 m vastag (tehát 4 m felszíni mélységig) andezit törmelékkel töltötték ki. * Szerző előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának 1929. évi február 27-i ülésén.