Hidrológiai Közlöny 1927-28 (7-8. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Maucha Rezső dr.: A fényintenzitás mint hydrológiai tényező

52 MAUCHA REZSŐ DR. Lássuk tehát, hogy mit mutat a 8. sz. ábra? A felszíntől 10 méter mélységig minden vizsgált vízrétegben a phytoplankton tartalomnak tavasszal és ősszel maximuma, a nyári napforduló környezetében pedig minimuma van. Minthogy a phytoplankton szükségszerűleg ott szaporodik el leginkább, ahol valamely tényező intenzitása legközelebb áll az optimálishoz, az előrebocsátottak alapján fel kell tételeznünk, hogy a tavaszi és őszi maximumok e vízrétegek optimális megvilágításának folyamányai, a nyári minimum pedig a túlerős és meddő fényerejű napsugárzás következménye. Feltűnő, hogy a 15 méter mélységre vonatkozó görbe ellenkező viselkedést tanúsít, mert ennek csak egyetlen maximuma van, s az is éppen a nyári napforduló időpontjával esik egybe. Ha figyelmesen szemléljük az ábrát észreveszük továbbá még azt is, hogy a felszíntől 10 méterig egymást sorjában követő vízrétegekben a tavaszi és őszi maximumok időben mindinkább megközelítik egymást, és hogy a 15 méter mélységben észlelhető nyári maximum azt a látszatot kelti mintha az a tavaszi és őszi maximumok egybeolvadása útján jött volna létre. Ezek a megfigyelések is teljesen fedik a mi álláspontunkat. Könnyen beláthatjuk ugyanis, hogy a mélyebben fekvő vízrétegek ugyanolyan mérvű megvilágítását csak erősebb napfény hozhatja létre, mert a vízbe hatoló fénysugarak intenzitása a mélység növekedésével rohamosan csökken. Az optimális megvilágosítás tehát a napmagasság változásának periodikus természetéből kifolyólag tavasszal annál később, ősszel pedig annál előbb következik be, minél nagyobb a vízréteg mélysége. Végre el kel azonban érkeznünk egy olyan mélységhez, melyben az eredeti napfény a felső vízrétegek fényabsorbtiója folytán annyira meggyengül, hogy az optimális megvilágítás évenkint már csak egyszer, t. i. a nyári napforduló idején, következhetik be. Mint az ábrából láthatjuk ez a mélység az igen tiszta vizű Zürichi-tóban 15 méter körül fekszik, mert itten az évi egyetlen phytoplankton maximum körülbelül a nyári napforduló időpontjával esik egybe. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy ezen a mélységen alul eső vízrétegekben a fényintenzitás egész éven át az optimális alatt marad, ezért a 20, 30 és 50 méter mélységre vonatkozó görbéken, mint azt a 8. sz. ábrán megfigyelhetjük, nagyobb hullámokat már nem látunk, sőt azok általában a mélységgel mindinkább ellaposodnak. Minthogy lényegtelen különbségektől eltekintve, a phytoplankton menynyiségének ingadozásai mindkét évben ugyanazt a törvényszerűséget mutatják azt hisszük, hogy kimondhatjuk, miszerint kísérleteink eredményeit MINDER vizsgálatai teljes mértékben igazolják. Egyúttal azonban azt is bizonyítják, hogy a fényintenzitás az a hidrológiai tényező, mely a phytoplankton térbeli eloszlását elsősorban szabályozza. Az eddigelé előadottak tehát azt látszanak igazolni, hogy a fényintenzitás egyike a leghatékonyabb hydrologiai tényezőknek, mert nemcsak a víz chemiai összetételét, fizikai tulajdonságait, hanem a phytoplankton és mint azt alább látni fogjuk az egész hydrobios térbeli eloszlását is nagy mértékben befolyásolja.