Hidrológiai Közlöny 1927-28 (7-8. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Maucha Rezső dr.: A fényintenzitás mint hydrológiai tényező

42 MAUCHA REZSŐ DR. A következőkben az egyik legfontosabb hydrologiai tényezőnek, — a fényintenzitásnak — óhajtjuk a vizek életében való szerepét részint a saját

j részint pedig mások vizsgálatai kapcsán ismertetni és e tanulmányok eredményeinek geologiai vonatkozásaira a figyelmet felhívni. Ugy a tengerben, mint az édesvizekben a hydrobios szervesanyag-szükségletét a viziflóra photosynthetikus tevékenysége teremti elő. Ma már kétségtelenül eldöntöttnek kell vennünk, hogy e tekintetben a mikroskopikus kicsinységü phytonannoplankton algáknak jóval nagyobb jelentőségük van mint a magasabbrendű submers vizinövényzetnek. Hogy a természetes és mesterséges halastavakban photosynthetikus úton létrejövő szervesanyagok mennyiségét meg lehessen becsülni és ezzel a tavak termőképességére következtetéseket vonhassunk, az 1922. és 1923. években tanulmány tárgyává tettem a fényintenzitásnak és hőmérsékleteknek a Velencei tóból eredő phytonannoplankton photosynthesisére gyakorolt hatását. E kísérletek részletes leírásába e helyütt nem bocsátkozhatom, minthogy ez már máshol megjelent, 2 s itt csupán annyit tartok szükségesnek ismertetni, amennyi a dolgok megértéséhez feltétlenül szükséges. Feleslegesnek látszik továbbá a kísérleti eredményeket nehezen áttekinthető számadatok alakjában közölni, mert a szemléltető grafikus kifejezésmód sokkal célszerűbb. Kísérleteim alapját WINKLER LAJOS 3 világhírű oxygénmeghatározó módszere képezte, amely lehetővé tette, hogy az algáktól fény hatására termelt, néha igen csekély oxygén mennyiségeket is nagy pontosággal meghatározCO hassam. A termelt oxygén mennyisége ugyanis a Q = 2 = 1 ú. n. * assimilatios hányados értelmében chemiailag egyenértékű a photosynthesisnél elhasznált széndioxyd mennyiségével. Kísérleteink, melyeknél a fényintenzitást photometrikus úton határoztuk meg, arra a meglepő eredményre vezettek, hogy a fényintenzitás fokozásával a phytoplankton oxygéntermelése csak egy bizonyos határig növekedik, innen kezdve pedig állandóan csökken, mígnemegy olyan fényerősséghez érünkamelynél, i 1

1 e tői eg am e ly en túl, a phytoplankton oxygén-termelését beszünteti. A phytoplankton assimilatios tevékenységének tehát fényintenzitási optimuma van, vagyis más szóval, van egy olyan fényerősség, amely a photosynthesis szempontjából legelőnyösebb. Ez az optimális fényerősség messze alatta áll a közvetlen napfény intenzitásának, minek nagy jelentősége az alábbiakban fog kitűnni. Egy bizonyos fényerősségen túl pedig mint láttuk, a phytoplankton assimilatioját teljesen beszünteti. Ezeket a túlerős fényintenzitásokat ezért meddő fényintenzitásoknak nevezzük. Számításaink azt eredményezték, hogy az assimilatio folyamat reaktiosebességének állandója igen közel arányos a fényintenzitás sinus függvényével, úgy, hogy annak értékét a: k — a sin I egyenlettel fejezehetjük ki,