Hidrológiai Közlöny 1924-26 (4-6. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Bánlaky Géza: A budapesti fürdők és ásványos vizek történeti és gazdasági viszonyai

A BUDAPESTI FÜRDŐK ÉS ÁSVÁNYOS VIZEK TÖRTÉNETI ÉS GAZDASÁGI VISZONYAI. Irta: BÁNLAKY GÉZA, a Szent Gellért gyógyfürdő és szálló központi igazgatója* Budapest, a magyar birodalom fővárosa fekvésének festői szépségével a világ legszebb városai között foglal helyet. Aki a méltóságteljesen aláhömpölygő Duna egyik hidján megállva gyönyörködött abban a képben, amelyet a folyó két partján elterülő nagyváros épületsorai, a Szent Gellért-hegy regényes sziklái, a királyi vár hatalmas méretei, a Mátyás-templom, a Halászbástya és a parlamentépület történelmi stilusú körvonalai, a Duna ezüst szalagja által körülövezett smaragdsziget és a panoráma hátterét alkotó erdőborította hegységek nyújtanak, annak ez a kép örökre felejthetetlen lesz. És ezt a várost ezenfelül a természet páratlan gyógyhatású termális források olyan bőségével ajándékozta meg, hogy Budapest jogosan nevezhető Európa legnagyobb fürdővárosának. A budai források és fürdők története ősrégi időkbe nyúlik vissza. Már a keresztény időszámítás előtti korban a mai Ó-Buda fölött állott a kelta eraviscus néptörzs városa: Ak-ink — a vizek városa (bővíz). Ez az elnevezés arra utal, hogy a város keletkezését minden valószínűség szerint az e helyen felfakadó forrásvizeknek köszönheti, aminek minden időben nagy jelentőséget tulajdonítottak és kétségtelen, hogy ez a vizekben való nagy gazdagság játszott nagy szerepet a későbbi fejlődésében is. A rómaiak hódító hadjárataik során megszállották a kelta várost és.KR. után az első század végén már a római II. segéd légió castruma, majd Aquincum néven Alsó-Pannonia virágzó fővárosa lesz. A történészek megállapítása szerint tehát a város neve nem a latin aquae quinque szavak összevonásából, hanem a régebbi barbár elnevezésnek a latinos „um" végződéssel való megtoldása által keletkezett. Aquincumnak ezideig eszközölt ásatásai a városnak csak egy kis részét tárják elénk és mégis három közfürdő épület romjai kerültek napvilágra, ezen a kis területen. A római korból származó izzasztó fürdő maradványait fedezték fel 1778-ban Óbudának jóval távolabb fekvő részén is, a mai Szent-Háromságtér közelében. Ezért valószínű az a feltevés, hogy a már feltárt fürdőkön kívül még nagyobb számú fürdő is volt Aquincumban. Az ásatások alkalmával felszínre került régiségek, szobrok, vízmedencék, szökőkutak, diszes mozaik * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrologiai Szakosztályának 1924. évi június hó 3-án tartott ülésén.