Hidrológiai Közlöny 1923 (3. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Kállai Géza: A triaszvíz és a magyar energia kérdés

A TRIASZVIZ ÉS A MAGYAR ENERGIA KÉRDÉSE 35 „Kör-akná"-ja fulladt ki. Ezen 301 méter mély aknában 180'1 méternyire, tehát a tenger szintje alatt kihajtott folyosóval, annak ellenére, hogy a vízveszély legyőzésére erősen fel voltak készülve, a szén fölötti Cerithium Striatum emeletből mennydörgésszerű robajjal betörő vizet minden önfeláldozás és műszaki felkészültség ellenére legyőzni nem tudták — ez az akna is elfulladt. Innen a víz még rövid idővel ezelőtt állandóan kifolyt. Ennek az aknának megvolt az a szomorú dicsősége is, hogy elmondhadták róla, hogy a világ legnagyobb artézi-kútja. 1898. szeptember havában Dorogon a Magyar Általános Kőszénbánya R. T. „A" aknája fulladt el. A víz 125"8 m magasságban áll. 1899-ben Pilisszentivánon az „ERZSÉBET akná"-ba tört be ugyancsak mészkőből a víz. A falazott gátba elhelyezett manométer 10 atmoszférás nyomást mutat, — aminek alapján a vízállás szintje 133 méterre tehető. 1901. augusztus havában elfulladt a dorogi „Tömedék-akna". A vízállás 127 méter. 1903. április havában az ebszőnyi „Szállító-akna" füllt ki, ahol 124' 1 méter a vízmagasság. 1904. márciusában a dorogi „SAMU-akna" fulladt el és vize 126 méternyi magasságban állapodott meg. 1907-ben a tatabányai „Vl"-os aknában ugyancsak fekümészből tört be a víz, ahol a veszélyes víznivót e vidékre nézve először volt alkalom megismerhetni. 1909-ben a tatabányai „VII"-es aknán fakasztottak a fekümészből vizet. Mindkét vízbetörés részben elfalaztatott és a gátakban elhelyezett manométer 139"5 m magasságú víznívóra enged következtetni. Az itt felsorolt vízbetöréseket táblázatba foglaltuk. (Lásd a 36. oldalon.) E táblázatból kitűnik, hogy a dorog-tokodi, általában az esztergomi szénbányászat területén a betört vizek 126 méter magasságban állapodnak meg. A pilisvörösvár-pilisszentiváni kerületben a víz 132 méter nívójú, míg a tatabányai víznívó 139-5 méter magasságban éri el állandó szintjét. Kétségtelenül be van bizonyítva, hogy a fakasztott vizek a Dunával semmiféle összefüggésben nincsenek, mert többek között bizonyítéknak az is elég, hogy a betört vizek kémiai összetétele a Duna vízétől eltérő és hogy az esztergomi szénmedencében 26 méterrel magasabban áll e víz, mint a közelben folyó Duna tükréé. A fekü-mészkő megharántolásánál azonban nem mindig kapjuk meg a vizet, hanem csakis akkor, ha bizonyos tengerszintfölötti magasságnál mélyebben, tehát az úgynevezett veszélyes víznívó alatt kerülünk be a mészkőbe. A fakasztott víz rendszerint nagy vehemenciával és mennydörgésszerű robajjal tört elő és a már jelzett magasságokon túl sohasem emelkedett. A táblázatból kitünőleg a triaszvíz fakadásának mélysége és víztükrének tengerszintfeletti magassága nem mindenütt egy-azon szintű, hanem valamely legmélyebben fekvő kifolyási-nyíláshoz való távolságának figyelembevételével azt tapasztalták, hogy a víznívó annál magasabbra emelkedik, minél távolabb