Hidrológiai Közlöny 1923 (3. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Strömpl Gábor dr.: A Gömör–Tornai karszt hidrológiája
A OÖMÖR-TORNAI KARSZT HIDROLÓGIÁJA 29 A fennsíkok tetején állandó folyóvíz csak elvétve akad. Az is csak sekély karszton van, Borzova és Szilice tájékán. Sajátos keverékei ezek a közönséges felszíni és a karsztra jellemző földalatti vízfolyásnak. Ugyanis az itteni rétegforrások kibuggyanó vize rendes csermelyként csörgedez alá, majd kisvártatva sorvadni kezd s végül teljesen eltűnik. Az eltűnő víz útjában nem párolgott el, hanem a csermely medrét, árkát lyukgató apró, rejtett víznyelőkön szivárgott el a karszt mélyébe. Száraz időben az erek vize észrevétlen sorvad el, záporok alkalmával azonban a fölös víz nem tud az apró rejtett víznyelőkön lefolyni, hanem végigfolyja a vápát és a vápa végében lappangó nagyobb, tölcsér vagy hasadékszerű lyukakon tűnik el a hegy belsejébe. Ilyen nyelőkék vannak Borzova és Szilicén kívül Aggtelek mellett. S az az érdekes, hogy a nyelőkék rendszerint meredek mészkőfalak tövében vannak, úgyhogy a vizek folyása egyenest a hegynek megy neki. Vannak vápák, amelyek már-már völgyeknek tekinthetők. Ezeket nem zárja el nyelőkés sziklafal, mert a völgy nyilt, csupán feneke lyukgatott. A záporok vize végigfut bennük, csak normális időben sorvad el az ér. Ilyen a Ménes-patak és a Lófej-forrás völgye stb. S ide sorolható valamennyi aszó (szárazvölgy), amelyekben csak nagyvíz idején csörgedez az ér. A vápák mélyén eltűnő vízerek nyomán jutunk el a karszt legsajátosabb vízfolyásaihoz, a b a r 1 a n g i patakokhoz. Területünkön csak egy ilyen patakot ismerünk, a Baradla patakát, de hogy több is lesz a hegyek mélyén, azt a nagy források legnagyobbjai teszik valószínűvé. 1 Tudjuk u. i., hogy az aggteleki nagybarlang, a Baradla pataka Jósvafő községnél hatalmas forrás alakjában bukkan napvilágra. Ennél a nagy forrásnál azonban még nagyobbak is vannak, amelyek mögött ugyancsak hatalmas barlangoknak kell lenni. E feltevés mellett szól az a körülmény is, hogy néhány nagy forrás nem egy, hanem több ágban fakad föl, bizonyságául annak, hogy a fölfakadó víz benn a hegyben egy ágban, pataknyi tömegben folyik. De mert a kifakadás helye szűk (akárcsak a befolyás helyei : a nyelőlyukak), az egész víztömeg nem egy vastag, hanem csak több kisebb ágban tud a sziklarepedéseken át felszínre törni. A Baradlánál is szűk a barlang bejárata, szűk a patak kifolyása is, míg közbül hosszú tekervényes ágak s még terjedelmesebb termek fenekén folydogál a patak. A barlangi patakokat sejttető nagy források a következők: Szilastól Ny-ra és ÉK-re; Komjátitól É-ra; Görgőtől É-ra; Kecsötől É-ra a Béres- és a Miglinc-patak eredete. Szemmel látható, nagyobb részén be is járható barlangi patakunk a Baradla pataka. A barlanggal kapcsolatosan már sokat írtak róla, de mert a patak vízgyűjtő területére vonatkozólag sehol sem találtam adatokat, néhány idevágó megfigyelésemet közlöm. A Baradla-patak vízgyűjtő területe kétféle. Az É-i része, a kisebbik az itteni mélykarsztra, azaz a mészkő-hegység bérces-gödrös területére esik; a 1 Azóta Hosszúszónál, Aggtelektől Ny-ra, a cseh határ mellett, a csehek egy újabb nagy (6 km ?), patakos barlangot fedeztek föl. Hogy e barlang az aggteleki Baradla folytatása volna az még nem bizonyos.
