Hidrológiai Közlöny 1923 (3. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Vendl Aladár dr.: Hidrológiai és tektonikai vonatkozások
12 VENDL ALADÁR DR. kuesztán megfigyelhető. Vegyük csak szemügyre a Tétényi fensikot s az északi oldalán húzódó Kőérberekvölgyet. A Tétényi fensikot alkotó harmadkori képződmények átlag Ny-K-i csapással D-felé dőlnek; a Kőérberek völgye Ny-K-i irányban húzódik. A Kőérberek pataknak déli partja meredek, ezen a parton a felső oligocén, alsó és felső mediterrán rétegeknek a feje búvik ki, mint a 2. ábrán közölt vázlatos szelvény mutatja, amely a csapásra közel merőlegesen készült. Az északi part lankás, a felső oligocénrétegek csekélyfokú dőlésének megfelelőn. A Tétényi fensík — a réteglapnak megfelelően — lankás (5°-10°) dőléssel húzódik D felé. A kép tehát ugyanaz, mint a diagrammon láttuk a redő tengelyétől távolabb eső völgyeken, azaz tipusos kueszta. 550 UNV/ 2. ábra. A Duna Kismaros és Dunabogdány közt csaknem geometriai pontossággal egy antiklinális tengelyén folyik. Váctól ÉNy-ra a felső oligocén rétegeken, valamint Verőce és Kismaros környékén az alsó mediterrán képződményeken É-i (átlag 22 h -23 h) dőlést találunk. Dunabogdány környékén pedig az utóbb említett képződmények D felé dőlnek. A Zala-folyó Zalaegerszegtől Ny-ra közel egy antiklinális tengelyéhez folyik Ny-K-i irányban; a Kapós Kaposvártól K-re Nagyberki vidékén közel egy antiklinális tengelyéhez folyik ugyancsak Ny-K-i irányban. Megemlítem ugyanis, — anélkül, hogy részletekre kitérnék, — hogy a dunántúli medencén több redő vonul végig nagyjában Ny-K-i irányban. És ott, hol jól rétegzett képződmények bukkannak ki a felszínre, ott mindenütt jól látszik az az összefüggés, amelyet a tömbszelvény mutat. A dunántúli medencében a felszínen kibúvó legidősebb képződmények, — a peremektől eltekintve — a pannóniai lerakódások, amelyek részben agyagos-márgás kifejlődésüek, részben pedig homokból és közbetelepült homokkőpadokból állanak. Ezek fölött homokos levantei rétegek települnek, amelyek eddig azonban csak néhány pontról ismeretesek. A pleisztocén helyenként vörös, vasoxidos homokos képződménnyel kezdődik, amelynek felső része néhol kissé agyagos. Efölött szürke agyag és agyagos homok következik, egy aránylag sekély belvízi mocsaras lerakódás, akárcsak a mai sekélyvizű tavaknak és árterületeknek a lerakódása. Erre laza homok telepszik, amelyből a fiatalabb pleisztocénban a szél kifújta a legfinomabb port, mely a lősz képződését eredményezte; a durvább homokot pedig futóhomok alakjában vitte magával s helyenként buckák formájában felhalmozta (főleg Somogymegye). A szél hatása természetesen a lősz képződése után
