Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
56 SCHERF EMIL amennyiben csak a 28. sz. Seger kúpnak megfelelő hőfokon (1630° C) olvad meg, az 1500° C-ú kemencében még csak gyenge fényű felületet kap. Keletkezése kétségtelenül összefügg azokkal az erős hévforrásfeltörésekkel, amelyek a Hochbach-hegy körül és a Szarvashegyen a dolomitot átkristályositották és a piros szineződéseket hoztak létre; (a 2. ábra fényképét is a közelben vettem fel). Hasonló, de még valamivel tűzállóbb anyagokat tártak fel a legutolsó években Pílisvörösvár határában, a Strázsa-hegytől (Wacht-berg) Ny-ra, a a Vörös-hegy (Rother-Berg) felé emelkedő Schotter-árokban, az „Úrbéres területen"; (az 1 :25000 lépt. térkép „Blanken-Berg" szavának kb. „1" betűje fölött az árokban). A terület a Budapest-Szentendre geologiai térképlapon még dolomitnak van jelölve; a valóságban két dolomitnyereg közti vápával van dolgunk, amelyet a breccsás és porszerü dolomitra települt agyagos és meszes homokköves képződmények töltenek ki. Amikor 1922-ben Lőw MÁRTON DR. és MAJER ISTVÁN DR. kedves barátaim társaságában e helyet meglátogattam, TAMÁS és társai vörösvári lakosok agyagbányájában a következő szelvény volt feltárva: 0—0*6 m : felül kissé humuszos barna agyag, állítólag csekély tűzállóságú, („pékföld"). 0-6—4 m : homokos agyag, több közbülső meszes homokkőpadkával; az idáig felsorolt rétegekben vörös színeződés nem látszott és elég éles határral elválnak a következőktől. 4—7 m : 24 h irányú 10°-os enyhe dőléssel települő barnássárga, helyenkint a jellemző hidrotermális eredetű vörös szineződéseket mutató meszes homokkő, elporlódott dolomitkavicsok nyomaival. Korhatározó kövületek nem láthatók benne; csupán néhány kisebb Lamna-fog, szenesedett növényi levéllenyomattöredékek és fúrókagylójáratnyomok kerültek ki belőle. Ezen réteg hasonlít ahhoz a dolomitzárványos meszes homokkőhöz, amelyet K OCH A. (98, 157) a Solymár mellett lévő Várerdőhegyen és a Pilisborosjenő mellett emelkedő Malomerdőhegyen talált és a kvarcos kötőanyagú hárshegyi homokkő ekvivalensének tart s amely nézetéhez H OFMANN K. (85, 255) is csatlakozott. 8—8'2 m = elszenesedett organikus anyagtól fekete agyag. 8'2—10 m = barna, állítólag tűzálló agyag. 10—12 m = tűzálló szürke agyag. A feltárás ebben végződik. Alatta csekély mélységben a dolomitnak kell következnie, amely lejebb az árok oldalában breccsás-porszerű külsővel napvilágra is bukkan. Nagyobb kövületet az agyag nem tartalmaz. Amennyiben a dolomitzárványos homokkövet oligocénkorúnak vesszük, ezt az alatta következő agyagot eocénkorúnak gondolhatjuk, s így ezt a feltevést az agyagot felül lezáró szenesedett réteg is valószínűvé teszi. Ebből a tűzálló agyagból a „Magyar kerámiai gyár r. t. Budapest" is kapott anyagot. A gyár igazgatósága kérésemre szíves volt a következőket közölni: „A különböző fészkekben előforduló agyag tűzállóképessége 26—33 Segerkúp között (1580°—1730° C), ti m f ö 1 d t art a 1 m a (A1 20 3) 34—42% között váltakozott; a Fe 2 0 3-t a r t a 1 o m az összes agyagfajtáknál igen magas, 6—12% volt. A bánya képe állán-
