Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Maros Imre: A trencséni vízvezeték forrása

A TRENCSÉNI VÍZVEZETÉK FORRÁSA. Irta: MAROS IMRE* m. kir. főgeologus. Alábbiakban a Trencsén város vízvezetékét tápláló Huk-forrásról lesz szó, és pedig főkép a vízgyűjtő területére lehulló csapadék, és a forrás vízszolgáltatása között mutatkozó quantitativ összefüggés szempontjából. Hogy a csapadékvizekből táplálkozó források vízbösége a csapadék mennyiségével egyenesen arányos, az nemcsak a szakemberek előtt ismeretes, hanem úgyszólván átment a köztudatba. Előterjesztésemnek talán mégis némi létjogosultságot ad az, hogy erre a közismert összefüggésre hazai példán, számadatokkal igyekszem rámutatni. Mielőtt azonban magát az eredményt bemutatnám, adataimat néhány általános megjegyzéssel kell megalapoznom. A levegőből lehulló csapadékvízre tudvalevőleg 3-féle sors vár. Egy része elpárolog, másik része a felszínen elfolyik, harmadik része beszivárog a talajba. Nagyon elterjedt fölfogás szerint e részek az egész csapadékmennyiség egy-egy harmadának felelnének meg. Nem lehetetlen, hogy bizonyos körülmények között ez a viszony tényleg fennáll, de minthogy a három csapadék fogyasztó tényező működése igen sok változó körülménytől függ, általánosan érvényesnek nem fogadható el. Hogy a 3 faktor közül melyik mekkora hányadát emészti fel a lehulló vizeknek, az függ a csapadék minéműségétől, lehullásának gyorsaságától, a levegő hőmérsékletétől, áramlásától, páratartalmától, a talaj vízfölvevő képességétől, lejtési viszonyaitól és különösen nagy mértékben a növénytakarótól. Hogy e körülmények miképp hatnak az egyes faktorokra, az annyira világos, hogy bővebben fejtegetnem fölösleges volna. Csupán a Huk-forrás konkrét adatait óhajtom röviden ismertetni. Vízgyűjtő területét lomberdő borítja, a térszín lejtői mérsékeltek, talaja és hasadozott kőzetei a víz számára elég könnyen járhatóak. Az erdőt valamelyik faipari vállalat leakarta tarolni, a város vezetőségének azonban aggodalmai támadtak, hogy ez a forrás vízhozamára károsan hatna. Én mint a város szakértője szerepeltem ebben az ügyben és könnyű volt kimutatnom, hogy az erdőt csakugyan kimélni kell. A forrás vízhozamára vonatkozólag akkoriban két mérési adat állott rendelkezésemre, és pedig GÖNDÖR GÁBOR műszaki tanácsos szakvéleményéből, de sajnos a nap megjelölése nélkül. Meglehet az is, hogy havi átlagok, bár ez a szövegből nem derül ki. 1909. január 5'49 mpliter 1913. augusztus 11 "50 „ * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának 1922. évi február hó 22-én tartott ülésén.