Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
HÉVFORRÁSOK OKOZTA KÖZETELV ÄLTOZ ÄSOK A BUDA-PILISI HEGYSÉGBEN 59> másrészt beléjehatolt kvarc- és fluorittól megkeményedett. Ezek az ásványok érhálózatok és veséded konkréciók alakjában hatják át a gránittömeget. Különösen a „Cőte de la Gendarmerie"-n tártak fel sok ilyen eret a plombiéresi völgyben, a Metz-Besangon közti vasútvonal építésekor. A hidrotermális, folyamatokra olyannyira jellemző vöröses vasoxidok itt sem hiányzanak. A kvarc között vöröses jáspisszerű féleség tűnik elő, melyet hämatit- és piritleniezkék, valamint ritkábban barit is kísérnek. A jáspisereket fiatalabb folypáterek keresztezik, a folypáttömegek repedéseiben pedig mint legfiatalabb lerakódás egy hófehér anyagnak 2—3 cm vastag erei látszanak. „Savon mineral"-nak vagy „saponit"-nak 4 2 keresztelték el ezt a kezdetben lágy és áttetsző anyagot, amely a kiszáradásnál opakká válik, mert a kékesen márványozott marseillei szappanhoz („bleu vif"szappanhoz) igen hasonló külsejű és szappanszerü tapintatú. Tőle kapták a plombiéresi forrásck a „szappanforrások" („sources savonneuses) nevet is. A köznép „szürke penész"-nek, („gris moisi") is nevezi ezt az anyagot, ame. ;annyira feltűnő, hogy már a XVIII. század közepén magára vonta az utazók figyelmét; DOM CALMET (55, 259), BUCHHOLZ (21, 289) és GEOFFROY (72, 60) már akkor egészen találó leírásait adták (v. ö. LACROIX 106, I. 478). Ezenkívül olyan erek is vannak Plómbiéres környékén, melyek főleg vörösvasérccel és mészpáttal (dolomittal) vannak kitöltve. A gránitban aránylag szűkek a jáspisos erek, de a fedő homokkővekbe átcsapván kitágulnak, megvastagodnak s a homokkövek egész nagy zónáit impregnálják, mert azok vízáteresztőbb kőzetek voltak s így a hévvizek bennük jobban szétterjedhettek, mint a gránitban. ílyen kvarckonkréciós homokkövek („poudingue quartzeux') nemcsak közvetlenül Plombiéresnél vannak, hanem a távolabbi környéken is előfordulnak, pl. Aillevillers-nél (Dep. Haute-Saóne), Plombiérestő 1 11 km-re DNy-ra és Val d'Ajolnál (Dep. Vosges), Plombiéres'től 6 km-re DK-re. DAUBRÉE nézete szerint a halloysit (saponit; a mélyben végbemenő gránitbomlás terméke, amelyet a források mint ilyent hoznak fel a mélyből s rakják, illetőleg rakták le azelőtt, részben még a gránit hasadékaiban, részben azonban már a fedő homokkővekben és az alluviális kavicsban. LACROIX (106, 1. 474), valamint FUCHS és DE LAUNAY (47, I. 614) a halloysitot és a hozzá hasonló anyagokat szintén a gránit és rokonközetek földpátjainak bomlási termékei gyanánt fogják föl, amely bomlási termékek némelykor keletkezésük helyén megmaradnak, máskor a felszálló vizekkel a szomszédos üledékes kőzetek közé kerülnek Plombiérestöl Ny-ra, szintén a Vogézek déli lábánál. Bourbonne-Les-Bains-nél (Dep. Haute-Marne) az alsótriász tarka homokköveiből, illetőleg márgáiból fakadó 58°—68° C hőfokú hévvizek DAUBRÉE szerint (41, 463, 474, 475; 42; 43, 72, 204 ; 44, 57, 155) szintén raknak le még ma is halloysitszerű anyagot tartalmazó vasas-mangános iszapot. A mélyben a gránitok itt is meg vannak, de csak 10 km-re keletre Chátillon-sur-Saöne-nál (DepVosges) bukkannak napvilágra. Franciaország centrális archaikus gneisz-gránit-masszivumát a halloysit-montmorillonitszerű szilikátok lelőhelyei körkörösen körülveszik (v. ö. 27), amit a 3. ábra rajzán mutatok be. Hol magukban a gránitokban, hol pedig az azokat borító üledékes kőzetekben találjuk ezeket a szilikátokat, amelyeket a centrális fennsíkot körülvevő törésvonalakon hajdan felszállt hévforrások hoztak létre. A 3. ábrán vázlatosan megjelöltem egynéhány olyan helyet is, anélkül> hogy teljességre törekedtem volna, ahonnan ezeket a szilikátokat ugyan nem említik, de onnét hasonló hidrotermális eredetű érc- vagy kaolin-előfordulásokról van tudomásunk; (ezekre nézve v. ö. LACROIX [106] és FUCHS-DE LAUNAY [47] munkáit). Recens forrásvizi üledékként fordulnak elő ilyen szilikátok a francia középponti fennsíkot északon meghasító hatalmas sülyedésnek, a Limagne-nak szélén. A nagy sülyedésnek 4 2 A plombiéresi saponit-ot BERTHIER (14) elemezte először, aki benne az Ala O3: Si O2 = 1 :3'39 molekulaarányt állapította meg. NICKLÉS (135, 136) későbbi elemzése az 1:3'73 arányhoz vezet. Ezek alapján az anyag a montmorillonit-féleségekhez volna sorolandó; LE CHATELIER (108, 401) azonban azt tartja, hogy halloysit és szabad Si O2 keveréke. Hogy a saponit nem homogén anyag, azt HENRY és LHÉRITIER (136) elemzése is bizonyítja, ők az általuk vizsgált saponit-féleségben kb. csak félannyi kovasavat találtak, mint NICKLÉS az övében.
