Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben

HÉVFORRÁSOK OKOZTA KŐZETELVÁLTOZÁSOK A BUDA-PILISI HEGYSÉGBEN 43 (81) vashidroxidot Ca Cl, fölött 20 fok C-on 4 hónap alatt víztől mentes vasoxiddá szárított ki; de amikor a vaskloridból ammóniákkal leválasztott vashidroxidot 100 fok C-on vízgőzzel telített atmoszférában hevítette, már 100 fok C-ig kellett mennie, hogy belőle vízszegény ibolyás árnyalatú vörösbarna gélt készítsen. A vasoxid-gél víztartalma ugyanis minden hőfokon egyensúlyban van a környezet vízgőztenziójával, amint azt VAN BEMMELEN és KLOBBIE (213,214, 215) számos kisérletsorozattal bebizonyították. A gél öregedésénél a sztrukturája megváltozik és az egyensúly is olyformán tolódik el, hogy az adszorptiv víztartalom csökken. Mindazonáltal VAN BEMMELEN egy 16 évig normális vízgőztelítettségű szobalevegőn tartott gélben még mindig 1"5—1*4 mol. víztartalmat talált 1 mol. Fe.jO

.j-ra, mely csak a 100 fok C-ra való hevítésnél csökkent le 0-5 mol.-ra. A trópusokban a szárazsággal párosult magasabb hőfok és a kőzeteket átható nedvesség sótartalma közönséges málláskor is okozhatja vízszegény vörös vasoxidkolloidok keletkezését, (1. pl, WALTHER (219, 220) és KATZER (92, 178) fejtegetéseit), a mi vidékeinken azonban nagyon valószínűtlen, hogy pl. a dolomitnak Fe CO,,-tartalma ilyen sajátságos módon oxidálódjék. A piritbomlás is mindenütt a Budai-hegységben limonitra vezet és sohasem vörös vasoxid keletkezésére. Magasabb hőfokon ellenben aránylag könnyen víztelenedik el a vashidroxidgél még víz alatt is, amire nézve PÉAN DE SAINT-GILLES, DAVIES és SPRING már ismertetett kísérletein kívül DOELTER (54, 91) újabb adadait is említhetem. Szerinte vízfürdőn néhány napig hevített vashidroxidból fekete goethit kristályosodik (Fe

ä 0

3, H

ä O), sőt munkatársának, MARINKOVIC-nak sikerült hosszú hevítéssel ilymódon a vízvesztést a hämatit (Fe

ä O

a) képződéséig fokoznia.

2

0 Ha közönséges mállás folytán képződnének ezek a vörös vasoxidok hegységünk kőzeteiben, az sem volna érthető, hogy miért nem csupán a felszínen, hanem sokszor a kőzeteknek bányamüvelettel frissen megnyitott belsejében találjuk ezeket a színeződéseket. Figyelemreméltó jelenség az is, hogy hegységünkben a kőzetek sokszor csak elég élesen elhatárolt térközben öltik magukra a piros színeződéseket. Feltűnő példát szolgáltat erre nézve a Pilisvörösvár és Piliscsabatábor 2

0 SCHNEIDERHÖHN legújabban megjelent munkáiban az amerikai kutatók tapasztalatai alapján azt mondja, hogy az adszorpciós vizet tartalmazó vörös vasoxidkolloid (turjit) csak 120 fok C (173, 65) vagy 130 fok C (172, 325) fölött képződik, kristályos hämatit alakulására pedig 200 fok C-t, sőt valószínűleg 300 fok C-t is meghaladó hőfok szükséges. A felsorolt adatok kiegészítésére említem, hogy QUIRINO (148; 149, 163) a nassaui Siegerland sziderittelérein előforduló hämatit hidrotermális eredetéről szóló értekezéseiben még a következő folyamatokat tartja lehetségesnek: 1. a 80—200 fok C.-os hévvíz FeCtetartalmának leválasztását mint Feä 03 a Fe CO3 által az 2 Fe Cl3 + 3 Fe CO3 = Fes O3 + 3FeCl2-F 3 CO2 egyenlet szerint; 2. szabad oxigénnek oxidáló hatását a 2 FeC03 + 0 = Fea03 + 2 CO2 egyenlet szerint, amelynél a ható szabad oxigén a magmából származó kis mennyiségű szabad chlórnak a vízre és szilikátokra gyakorolt hatásától szánr áznék.