Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
HÉVFORRÁSOK OKOZTA KÖZETELV ÄLTOZ ÄSOK A BUDA-PILISI HEGYSÉGBEN 39> A megnevezett kutatók által alkalmazott igen magas hőfokok csak akkor szükségesek, ha a folyamatot a víztelen vasoxid képződéséig akarjuk vinni. Kolloid állapotú, víztartalmú vörös színű vasoxidot sokkal alacsonyabb hőfokokon is állíthatunk elő, olyan hőfokokon, amelyek az eddig előadottak szerint a Budai-hegység kőzeteinek hidrotermális átalakulásainál bízvást szerepelhettek. PÉAN DE SAINT-GILLES (141; 142; 143, 54) állított elő először ilyen vörös vasoxidgélt azáltal, hogy vasacetát oldatát huzamosabb ideig közel 100 fok C hőmérsékleten tartotta. Az oldat szine a téglavörösbe csapott át, zavarossá vált, majd a goethithez közelálló összetételű vörös csapadék ülepedett, amelynek leválását kis sómennyiségek hozzátétele elősegítette. SCHEURER-KESTNER (168) bázisos' 2 1 vasnitrátból nyerte a vörös gélt azáltal, hogy az oldatot néhány óráig forralta, amikor annak szine a téglapirosba változott és bár áteső fényben tisztának látszott, visszavert fényben zavarosnak mutatkozott. Csepp kénsav, sósav vagy alkáliszulfát hozzáadásakor a goethít összetételével bíró vörös csapadék ülepedett. DEBRAY (49) vízfürdőben 100 fok C-ra melegítette a vasklorid oldatát az elpárolgó víznek állandó visszapótlása közben, amikor is ugyanazon vörös kolloidhoz jutott, mint az előző kutatók. Fe.Cl a („chlorure de fer") oldata már 70 fok C-on bomlott sósavra és a vasoxid kolloid diszperziójára, amelyet sóoldatok koaguláltattak. Ma ezeknek a régi kísérleteknek eredményeit következőképp fejeznők ki: a forraláskor a vasklorid hidrolizálódik, vasoxid kolloid oldata („szol") képződik, amely a fennforgó körülményekhez képest többé-kevésbbé gyorsan megváltoztatja diszperziós fokát, az ultramikronok megnagyobbodnak; ekközben az oldat szine a barnából az élénk pirosba megy át és egyúttal az oldat zavarossá válik. A részecskék megnagyobbodása folytán huzamosabb idő múlva magától, elektrolit hozzátételére pedig gyorsabban, vörös színű, legfeljebb 10 százalék vizet tartalmazó vasoxidgél ülepedik. KRECKE (104) megállapította, hogy a hígabb vaskloridoldatok alacsonyabb hőfokon hidrolizálódnak ugyanolyan mértékben, mint a töményebb oldatok és hogy a hidrolízis mértéke a hőfok emelkedésével fokozódik. 4 százalék vagy több FeCl a-t tartalmazó oldatokat 100 fok C-ig lehet hevíteni, anélkül, hogy elbomlanának. 1 százalékos FeCl 3 oldat sárga szine 83 fok C-nál sötétedik meg hirtelenül, 1/ 4°/ n-os FeCl, oldat már 64 fok C-on lesz sötétvörös stb. Ezek az 1 százalékig emelkedő töménységű oldatok a 100 fok C-ig hevítve önként nem választanak le csapadékot, csak akkor megy át a kolloid vasoxid a gél-alakba, ha Na Cl is van jelen az oldatban. Zárt csőben 100—130 fok C-on ellenben ibolyavörös csapadék válik le az oldatokból, amely közönséges vashidroxid és a PÉAN DE SAINT-GILLES-féle vörös vízszegény gél keverékéből áll. KRECKE szerint, ha Fe Cl 3-oldatot forróvízbe csepegtetünk, akkor 1 százalékig terjedő töménységeknél 1 órai forralás után a vasoxid a vízben szegény gél alakjában narancssárga színnel csapódik ki; (a 100 fok C-on 2 1 Neutrális vasnitrát oldata 100 fok C-on 144 óra multán sem változott.
