Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
HÉVFORRÁSOK OKOZTA KÖZETELVÁLTOZÁSOK A BUDA-PILISI HEGYSÉGBEN 37 denre kiterjedő figyelmességével jegyezte fel ennek a színjelenségnek kapcsolatát a régi források nyomaival, amikor a mátyáshegyi felsőeocén kovás 17 márgákról szólván, ezt írja: „...Ezen képződmények színe ilyenkor hófehér, azonban felületükön igen gyakran vannak a kivállott vasoxydhydrát által rozsdabarna vörhenyesre festve." Ezek a piros színek azonban megfigyeléseim szerint egyáltalában nincsenek bizonyos kőzethez kötve, előfordulnak azok dolomiton, nummulit-mészkövön, briozóa-márgán, hárshegyi homokkövön egyaránt, azonkívül nemcsak a kőzeteknek külső, az atmoszferiliáknak kitett felületén, hanem magában a kőzetanyag belsejében is mutatkoznak. A régi forrásjáratok körüli előfordulás, valamint éppen a színük is bizonyítja, hogy ezek a piros víztartalmú vasoxid-gélek hidrotermális hatásoknak köszönik létüket. A Budai-hegységben gyűjtött ilyen piros vasvegyületeket ugyan nem volt még alkalmam kémiailag megvizsgálni, de az irodalmi adatok, valamint a színben hasonló bauxit-anyagok elemzésénél szerzett tapasztalataim alapján állíthatom, hogy ezeknek a vegyületeknek élénk piros színe a vasoxidgélek sajátságos dehidrátizált állapotával és bizonyosfokú diszperziójával függ össze. Az ilyen színű vasoxidkolloidok víztartalma legfeljebb a goethit (Fe 2 0 3. HLj O) összetételének megfelelő víztartalomig (10%) emelkedik; a vörös színárnyalat fokozódásával a víztartalom is csökken, pl. a hidrohämatit (2 Fe 2 0 3. H 2 0) víztartalmáig (5 u/ 0) v agy még kevesebbre. Azonban valószínűleg nem ezekkel a meghatározott víztartalommal bíró kristályos ásványokkal van itt dolgunk, hanem, — CORNU (30) kifejezését használva, — ezeknek kolloid (gél állapotú) „homoizochemit"-jeivel, amelyeknek víztartalma, mint azt VAN BEMMELEN (213, 214, 215) kimutatta, nem hidrátvíz, hanem adszorpció útján, nem sztöchiometriai arányok szerint kötött víz. 1 8 A vízben szegény vörös színű vasoxidgélek képződnek, ha a barna gélt magasabb hőfokra hevítjük. AARNIO (3, 3, 5, 2, 57, 74) finn kolloidkémikus ammóniákkal kapott és 10 hónapig levegőn szárított és porított barna vashidroxidot hevített fokozatosan 4—4 óráig az alább megadott hőfokokon s eközben színét, mint a III. sz. táblázat mutatja, a narancsszínen keresztül a 1 7 HOFMANN természetesen még távolról sem gondolt arra, hogy ezeket a kovásodásokat a hév-vizek munkájának minősítse. MOLNÁR JÁNOS is említi ezeket a színeződéseket a budai hévforrásokkal kapcsolatban, pl, a Rácfürdőről írván (129,180; 130,18). „A fürdő forrása egy 6 ölnyi sziklarésből fakad, amely rés kovanyozott és vaséleg által vörösre festett dolomitból áll,. 1 8 Az irodalomban ezeket a kolloid testeket is gyakran a „vasoxidhidrát" névvel emlegetik, ami nem egészen szabatos megjelölés, mert ezt a nevet tulajdonképpen csak a sztöchiometriai viszonyok szerint alakult valóságos hidrátokra volna szabad alkalmazni; azért a következőkben mindig a „kolloid víztartalmú vasoxid" vagy a „vasoxidgél" kifejezéseket használom. 3
