Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben

HÉVFORRÁSOK OKOZTA KÖZETEL VÁLTOZÁSOK A BUDA-PILISI HEGYSÉGBEN 35 (függetlenül annak víztartalmától) az alkatiak normális- és hidro-karbonátjait elbontotta, a hajdani forrástölcsérek mélyén uralkodó viszonyok megítélésére nem alkalmas, mert DOVERI kísérleténél a rendszer egyik komponense, a CO

á, szabadon elszállhatott s így a reakciónak a kémiai tömeghatás törvénye értelmében o!y irányban kellett haladnia, mintha 100 fok C-on már a kovasav volna az erősebb sav a szénsavnál. KÖNIGSBERGER és MÜLLER (101, 371; 103, 17) zárt csőben kísérleteztek a kovasav-alltáli-szénsav-rendszerrel, amikor a szénsav elszállása ki volt zárva, tehát a rendszer összes komponenseinek koncentrációja állandó maradt. Megállapították azt, hogy ilyen körülmények között a szénsav még 420 fok C-on

K' is erősebb sav a kovasavnál. Emellett azonban arra a tapasztalatra is jutottak, hogy a kovasavnak az aciditása a hőfok emelkedésekor gyorsabban növekszik mint a szénsavé. Ennek a következménye az, hogy zárt térben magasabb hőfokra hevített és egyensúlyban lévő alkáli-kovasav-szénsav-rendszerben, a hőfok sülyedésekor a kovasavnak egy része kicsapódik azért, mert aciditása aiábbszállt; (a kérdés teoretikus oldalát illetően v. ö. NIGGLI és AIOREY megjegyzéseit (137, 390). A hajdani források mélyén hasonlók voltak a viszonyok, mint a zárt csőben végzett kísérletnél. Amikor a hévvíz a hasadékokban aránylag gyorsan a felszínre emelkedett, a gyors lehűlés miatt még magában a forrásjáratban rohamos kovasavkiválás indult meg. A kovasav valószínűleg mint víztartalmú gél csapódott ki a repedésekben

11

5 és csak később vesztette el lassanként vizét. A lehűlésből származó egyensúly-eltolódás még a legfelső szintekben is, ahol a mellékkőzet átkristályosítására a víz már nem volt elég forró, tetemes kovasavlerakódást okozhatott. Ilyen módon képződhettek azok a kvarceres breccsák, amelyek még ép, szívós, nem elporló dolomitdarabkákból épülnek fel, mint pl. a Hármashatárhegy tetején található breccsa. Ennek a breccsának a kvarcerezet közül kiszabadított dolomitja O'O37

0 Si O^-t tartal1

5 Ugyanezek a szerzők másik dolgozatukban (102, 125 [jegyz.]) ezt a hőfokhatált csak 260 fok C.-al adják meg. 1<

; A budai hegység hévvízi eredetű kovasavlerakódásaínak mikroszkopikus megvizsgálása mindenesetre kívánatos volna. A mai geizirek nyílásai körül BUNSEN (23, 14,25, 55—56) és PEALE (140, 401) véleménye szerint nagyobbrészt a víz elpárolgása folytán következik be a kovasavkiválás. WEED szerint a Yellowstone-parkban a geizirmedencékben élő algáknak és moháknak is jelentékeny részük van a kovasavas tufák kiválasztásában. Az Upper Geyser Basinban még 185 fok F-on (: 85 fok C) élő Leptothrix-et, a Hillside Springsben 198 fok F-os ( = 92-2 fok C) vízből mohák által kiválasztott kovasavtufát talált (221, 657, 667). BREWER W. H. szerint a Pluton melletti geizirekben (California) élő algákra nézve a hőfokmaximum 200 fok F (=1. 93'3 fok C); (221, 624, 627). A Budai-hegységben azonban az erózió az ilyen módon keletkezett kovasavas inkrusztációkat már régen elpusztította. Amit ma látunk, az a forrástöbrök belseje, amelyben a kovasavleválást alig képzelhetjük el más módon, mint az előadott módon. Felhívom még a figyelmet SCHNEIDER (170, 70) megállapítására, aki azt vette észre, hogy csak az 50 fok C fölötti hőfokú vízből kiváló Si Oa keményedik meg később szarukőszerü, kalcedonszerü anyaggá, míg az 50 fok C alatti vízből lerakodó Si Oa laza morzsalékos szerkezetű tömegeket alkot.