Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
HÉVFORRÁSOK OKOZTA KÖZETELV ÄLTOZ ÄSOK A BUDA-PILISI HEGYSÉGBEN 31> ökrös hegyig terjedő gerincén, vagy pedig a Hidegkúti-medencét északról és keletről övező hegyláncolat törésvonalai mentén. A budavidéki rendzina-talaj szelvénye három részből áll, ú. m.: Aj szint: 1/. 2 m vastagságot elérő, kiszáradt állapotban szürkésfekete, nedvesen koromfekete talaj, sok növényi maradvánnyal. Savval a benne lévő anyakőzettörmelék mennyiségéhez képest erősebben-gyengébben pezseg; A 2 szint: 10—15 cm szürkésbarna, kevésbbé humózus szint, nagy mennyiségű anyakőzettörmelékkel; B szint: közvetlenül nem látható; C szint: az anyakőzet: dolomit, mészkő vagy mészmárga pora, vagy laza, likacsos tömege. A budavidéki rendzinák eddig még kémiailag nincsenek megvizsgálva, így még nem tudjuk, vájjon a dolomitporon képződő rendzinában a Mg C 0 3nak is van-e szerepe? A rendzinák vizsgálata az újabb fizikokémiai vizsgálati módszerekkel, (aktuális aciditás [pH], telítettségi állapot stb.), mindenesetre érdekes eredményekkel kecsegtet. Tudomásom szerint a budavidéki rendzinákat TIMKŐ IMRE dr. (207, 176) említi először, de elterjedésükről csak annyit állapít meg, hogy a mészkőveken és dolomiton, az erdő- és gyepborította területeken elterjedtek. Ezen talajtípus szerinte különösen a kőtörmelékes, breccsás dolomiton fordul elő. Erre azt kívánom megjegyezni, hogy a dolomit és általában véve a karbonátos kőzetek breccsásosodása és kőporosodása hegységünkben ugyan karöltve mutatkozik, de azért két különböző geologiai ok eredménye. A nagyobb, szegletes s még meglehetősen ép dolomitból stb. álló breccsákat hegymozgásokozta dörzsbreccsáknak tartom. Sokszor a breccsás anyag mellett állvamaradt ép kőzetnek falán, ott is látjuk a jellemző csusza ml ási felületeket. A finom kőliszteket ellenben a hidrotermális metamorfózis termékeinek gondolom és tulajdonképen csak ezekkel együtt mutatkozik a rendzina. Breccsák és köporok azonban együtt szoktak előfordulni, mert hiszen a hegymozgások által létrejött vetődéseken nyílt meg a hévvizek útja a felszínre. A dörzsbreccsák belsejében, ahol a túlhevített szénsavas víz nagyobb kőzetfelülettel érintkezett, mint az ép kőzet repedéseiben, legkönnyebben mehetett végbe az átkristályosodás. Gyakori eset az, hogy a dörzsbreccsák repedéseit a felszálló vizekből kivált kovasav teljesen kitöltötte, amint ezt már SZABÓ J. (202, 94) és SCHRÉTER Z. (174, 198) leírják, úgyhogy összefüggő méhsejtszerü kovasav-hálózat keletkezett, amelyből később a dolomit az említett szerzők felfogása szerint „kimállott", szerintem pedig a szénsavas túlhevített vizek hatására átkristályosodván, kiporladt. így keletkeztek a hegységünkben a régi források feltörési helyei körül nem ritka, kavernozus ú. n. „sejt-kvarcok". Sokszor a kovasav mellett annyi vasoxid is vált ki, hogy valóságos vasércek keletkeztek. Az 1. sz. ábrán vázlatosan tüntettem fel a viszonyokat. A kőzet elpor-
