Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben

20 SCHERF EMIL csaknem fejér. Főleg feltűnnek, ha a nap síit rájok. Meglepőleg szabályos klipalakjuk tűz hegyekre emlékeztet. A vörösvári völgyben a Kutyahegyről tekintve, mint szorosan egymás mellé állított tábori fehér sátrak veszik ki magukat s a tájnak SAJÁTSÁGOS jellemet kölcsönöznek. SZABÓ még megjegyzi : „azonban annyit együtt látni nem gyakran lehet; e 1 őfordulnak, magánosabban is. sőt olykor a nem e 1 má 11 ó dolomit tömegéhez közvetlenül csatlakoznak; (M á t y á s h e g y, Budán)". SZABÓ J. a dolomit három válfaját különbözteti meg: 1. Magneziás mész, átmenetképen a fehér tömött mészhez, (értsd dachstein mész, amelyet SZABÓ akkor még liaszkorúnak s a dolomit feküjének tekintett); 2. Tömött, kristályosan szemcsés, valóságos dolomit, amely szívós, „soha p o r a 1 a k ú dolomittá nem m á 11 i k", 3. Darává és finom porrá széjjelhulló dolomit. SZABÓ J. dr. szerint ennek a harmadik féleségnek a széjjelhullása a légbeli tényezők hatására következik be: „m állási" folyamat hatására. Leírja, hogy a poralakú kőzetet beljebb a feltárásban dara, majd még beljebb látszólag szilárd kőzet váltja fel, amely azonban gyenge kalapácsütésre is már kisebbnagyobb darabokra omlik széjjel, míg a hegy legbelsejében a szívós, ép dolomit foglal helyet, SZABÓ szerint azért, mert oda a légbeliek behatolni nem tudnak.

1 Ezeknek a különböző dolomit féleségeknek a térbeli elrendezéséről következőket mondja SZABÓ J.: „a középen, mint legmagasabb részén a hegységnek vagy a magnesiatartalmú mész, vagy a tömött nem málló dolomit van, az ezt körülvevő csekélyebb magaslatokon rendesen a dolomit porló féleségét találjuk". Utána NENDTVICH KÁROLY (134) foglalkozott a budavidéki dolomitokkal, még pedig kémiai szempontból. Következőképen osztályozza féleségeiket: 1.Tömör dolomit, amely az atmoszferiliáknak erősen ellentáll, cukrosszemcsésszövetű, porrá nem mállik; 2. Omladozó dolomit, amely összeálló tömegből látszik állani, azonban ütésre, apró élesszegletü darabokra omlik széjjel, közte ellentállóbb részek is vannak, amelyek azután az erózió által kipreparáltatván, bizarr sziklacsoportokat 'szolgáltatnak; 3. Dolomitdara, apró hófehér kristályszemek halmaza, amely néha egész hegyeket alkot. NENDTVICH már a dolomit „mállásának" okát is kutatja. Fölemlíti (134, 114), hogy az elmállás okául a vasoxidult hozták fel, amely oxidálódása közben a dolomit összefüggését megbontja. NENDTVICH azonban mindjárt 1 SZABÓ J. itt önmagának mond ellen; hiszen előbbi állítása szerint a tömött szívós dolomit „soha" poralakúvá el nem mállik.