Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Weszelszky Gyula dr.: A geotermikus gradiensről

A GEOTERMIKUS GRÁDIENSRŐL 11 ben, a vizet át nem bocsátó rétegeket is ilyen hőfokúra hevíti. A viszonyok valójában, magától értetődőleg, nem lesznek ilyen egyszerűek és szabályosak, mint azt a rajz feltünteti, de az eltérések, a lényeget nem változtatják meg. Ez a rajz például, közel ezer méter vastag dolomit és mészkőréteget tételez fel. A viszonyok akkor sem fognak megváltozni, ha a vizet szolgáltató rétegek vékonyabbak, de a mélység felé diilnek, ez esetben csak a 73 fokos izoterma fog szabálytalanabbá lenni és a rétegek dülése felé hajolni. Hogy ezt a magyarázatot teljesen fedik ZSIGMONDY adatai, mutatja az, hogy több mint három hónapig tartott, amíg a kútból kijövő víz állandó hőfokúvá vált és hogy már az első méréskor naponta 432, tíz nap múlva 2,592 és végül 11,917 hektoliter víz jött a csöveken át, tehát nagymennyiségű víznek kellett a repedéseken és a csöveken át haladnia, amíg a víz és a talaj hőmérséklete között az egyensúlyi állapott beállott. A fenli számítás szerint, a városligeti artézi kútban a talaj geotermikus grádicnse 28 2 méternek adódik. Ez az adat, a tényleges adatok alapján, minden korrekció nélkül van számítva és már így is megközelíti a normálisnak vett geotermikus grádienst, de ha feltételezzük, hogy a mélyebben fekvő rétegek vize valamely oknál fogva, ha csak kevéssé is fölmelegítette a talajt és a talaj saját hőmérséktetét és ha e ponton a talajhőmérsékletét csak két fokkal vesszük alacsonyabbnak, akkor a geotermikus grádiens 30 méternek adódik ki. Már pedig igen sok okunk van, hogy ilyen számításba nem vett körülményre gondoljunk. Először is. a fenti számítás abból indult ki, hogy a viz e rétegekben mozdulatlanul állott, ennélfogva a víz a talaj hőmérsékletét vette fel. De e helytől 2—3 kilométernyi távolságra bővizű hőforrások fakadnak, tehát valószínű, hogy a rétegek vize, ha lassan is, de ez irányban áramlott. De ha még azt tételeznök is fel, hogy a víznek e ponton semmiféle haladómozgása nem volt, a mélyebb rétegek melegebb vizének fölfelé és a felsőbb hidegebb rétegek hidegebb vizének lefelé való áramlása, tehát a vizet szolgáltató kőzet felsőbb rétegeinek a víz által való kisebb fokú felmelegítését mégis fel kell tételeznünk, mert a vizet szolgáltató réteg nem végtelen sok hajszálnyíláson vizetátbocsátó homok, hanem repedéses tömör közét. Hogy e repedések elég tágasak lehettek arra, hogy azokban a melegebb és hidegebb víz lassan bár, de folyton cserélődhetett, mutatják a fenti táblázat adatai, amelyek szerint e repedések, nemsokára, hogy azokat a fúrás elérte, bőséges mennyiségű vizet szolgáltattak. Végül okunk van annak föltételezésére is, hogy a fönti táblázatban közölt hőmérsékleti adat, nem felel meg az először felszálló víz hőmérsékletének. Ugyanis ZSIGMONDY közleményében azt állítja, hogy az első felszálló vizet 924 8 méter mélységben kapta, e táblázat adatai azonban 9298 méternél * kezdődnek. Ez tehát 5 méter szintkülönbözet. A fönti táblázat szerint a fúrás október 10-től 17-ig, vagyis 8 nap alatt 929 8 métertől 935 05 méterig, vagyis naponta, átlag 0 75 méterrel haladt előre, tehát az 5 méter különbözethez, kerekszámban hat és fél napra volt szüksége. Mint a táblázatban látjuk a víz hőfoka az első napokban rohamosan emelkedett, így pl. 10-től 16-ig 43 375