Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Mauritz Béla: Beköszöntő

BEKÖSZÖNTŐ. A világháború folyamán merült fel egy magyar hidrológiai egyesület alakításának eszméje. Az akkori súlyos viszonyok között az eszme leglelkesebb hívei, gróf MARENZI FERENC KÁROLY gyalogsági tábornok és SZONTAGH TAMÁS, a Magy. Kir. Földtani Intézet aligazgatója, csakhamar meggyőződtek arról, hogy egy önálló hidrológiai társulat megalakítása egyelőre leküzdhetetlen akadályokba ütközik. A lelkes apostolok azonban nem csüggedtek. Ha le is kellett tenniök egyelőre az önálló hidrológiai társulat alapításának gondolatáról, tervüket mégis valamely szerényebb alakban meg akarták valósítani. így kristályosodott ki az eszme, hogy tekintettel a geologia és hidrológia között fennálló szoros kapcsolatra, a Magyarhoni Földtani Társulat kebelén belül alakuljon meg egy Hidrológiai Szakosztály, melynek feladata lesz hazánk hidrológiai és hidrogeológiai viszonyait tanulmányozni és a hidrológiai tudományokat tovább fejleszteni. E szakosztályban találkoznának vízépítéssel foglalkozó mérnökeink és geológusaink, hogy egymást kölcsönösen támogatva és tanítva, eszmecseréik úgy a mérnöki mint a földtani tudományoknak nagy hasznára legyenek. Közleményeik egyelőre nem jelennének meg önálló kiadványok alakjában, hanem a Földtani Közlönynek függelékét alkotnák. Az eszme valóra vált. A Magyarhoni Földtani Társulat az 1917-ben tartott közgyűlésen kimondotta a Hidrológiai Szakosztály megalakítását; Hidrológiai Közlemények három évfolyama pedig a Földtani Közlöny 1918—1920. évi köteteinek függelékében látott napvilágot. A legsúlyosabb időben, 1921-ben a Hidrológiai Szakosztály elhatározta, hogy a Magyarhoni Földtani Társulattól annyiban önállósítja magát, hogy a Hidrológiai Közleményeket többé nem mint a Földtani Közlöny függelékét, hanem önálló folyóirat alakjában fogja megjelentetni. Nem kételkedhetünk abban, hogy a Szakosztály vezetőségében meg volt a jóakarat, hogy e tervet valóra is váltsa. Sajnos azonban a terv kivitelét olyan titkárra bízta, akinek képességeit e feladat messze meghaladta. A szakosztály titkára nem állott feladata magaslatán ; tehetetlensége következtében a Hidrológiai Közlöny megjelenése hét teljes éven át húzódott. Maga a Szakosztály a működéséről csakis a szakülésekben adott életjelt, máskülönben az egész Szakosztály szinte feledésbe ment, a tagok valósággal szétszéledtek, úgy hogy az 1927. év őszén a Szakosztály tagnévsora már össze sem volt állítható. Az anyaegyesület választmánya ekkor úgy érezte, hogy kötelessége erélyes kézzel belemarkolni a Szakosztály működésébe, hiszen a szerzők kézirataiban lefektetett tudományos eredmények a hosszú évek folyamán már-már