Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Szinyei Merse Zsigmond†: A csíkvármegyei borvízforrásokról

32 SZINYEI MERSE ZSIGMOND mukkal még ennél is kevesebb mészhidrokarbonátot tartalmaznak, úgy, hogy ezek meszes forrásoknak már nem minősíthetők. Az utóbb említett VII., VIII., IX. és X. számú források vizének különböző mészhidrokarbonát tartalma fokmérője lehet annak, hogy minő érintkezésben van e források vize a caprotinás mészkővel, amelynek nagyjában nyugati határait jelzik. Különösen a VII. és X. számú források vizében oldott szilárd részek összetételében a főszerep a fillitképződmény ásványainak elbontásából származó sóknak jut, ami legjobban az alkotórészek egyenértékszázalékaít feltüntető III. számú táblázatból tűnik ki. E két víz összetétele leginkább a Fekete patak VI. számú forrásának összetételére emlékeztet, tehát ezt a három vizet tekinlhetjük olyanoknak, amelyek mészkővel nem állnak összefüggésben. A baraszói X. számú forrás összetétele egészen sajátos. Kevés mészhidrokarbonátot tartalmaz, a benne kimutatott sok magnézia, vas és alkáliákkal szemben, amelyek legnagyobb valószínűség szerint a fillit ásványainak elbontásából származhatnak. A hozzá legközelebb fekvő Attila forrás (IX. számú) és a fillitből eredő VI. számú forrás vizével közös tulajdonsága a többi forrásokéval szemben a már említett aránylag nagy gipsztartalma. Ez a szulfát-gyök minden valószínűség szerint a fillitben előforduló érces impregnációk kénvegyületeinek oxidációjából származik, s bizonyítékául szolgálhat azon föltevésünknek, hogy a különben caprotinás mészkővel kapcsolatos IV. számú forrás keletkezésében a fillitnek is jelentős szerepe van. A VI., VII., és X. számú források „fillites" vizének az oldott mészhidrokarbonát csekély mennyiségét fölülmúló nagyobb magnéziumhidrokarbonát tartalma más világításba állíthatja elénk az összes megvizsgált meszes savanyúvizek magnézia tartalmának eredetét, amelyet ilymódon nem lehet tisztán a dolomitból származtatnunk. Bár azokat a kísérleti eredményeket, amelyek szerint a dolomitból a szénsavas víz több meszet old ki, mint magnéziát, BALLÓ szerint*) nem tekinthetjük ugyan általános érvényességű megállapításoknak, ámde nem szabad elfelejtenünk, hogy először is azok a kőzetek, amelyekből a borszéki és bélbori borvizek fakadnak, nem tiszta dolomitok, hanem legnagyobbrészt mészkövek és dolomitos meszek, másrészt meg a fillitképződménybe zárt mészkő és dolomit-lencsék tövében fakadó savanyúvizek érintkezésbe kerülnek a fillittel is. A meszes vizek számottevő vas-és alkália-tartalma pedig valószínűleg nem származik a dolomitból, hanem a fillit elbontásából. Föltehető tehát, hogy az összes vizek aránylag állandóan nagy magnéziumhidrokarbonát tartalma, ha van is dolomit a forrás mellett, csak részben származik ebből a kőzetből, máskülönben pedig részben vagy legnagyobbrészt a fillit szines ásványainak az elbontásából ered. *) Lásd: BALLÓ R. Adatok a dolomitkeletkezés és elméletéhez I. Földtani Közi. XLIV. kötet. 1914. 47. lap.