Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Szinyei Merse Zsigmond†: A csíkvármegyei borvízforrásokról

A CSLKVÁRMEGYEI BORVÍZFORRÁSOKRÓL 29 és Bélbor környékén és a tőlük keletre eső területen a kristályos palák kevésbbé metamorfizált csoportja, a kvarcit intruziókkal át- meg átjárt fillit az uralkodó kőzet. Borszék fürdő mellett és a bélbori medence nyugati peremén a fillittel kapcsolatban mészkő és dolomit lépnek föl. Régebbi szerzők felfogásával szemben PÁLFY MÓRICZ* a borszéki mészkő és dolomit képződményről azt írja, hogy az Borszék-fürdő mellett a fillitre települ és csupán ismételt vetődések hozták olyan helyzetbe, hogy a fillitrétegek között fekvőnek látszik, mint azt HERBICH véli. A bélbori katlan nyugati oldalán a mészkő és dolomit keskeny, hosszú É—D-i irányú, párhúzamos vonulatokban települ a fillit rétegei közé; a rétegek kissé DDK-nek hajló csapással meredeken fölállítottak, gyakran egészen függőlegesek. Mészkő illetve dolomit és fillit néhol lépésről-lépésre váltakoznak. Nyugat felé a dolomit és mészkőlencséket tartalmazó fillitképződmény eltűnik a fiatal andezittufa és breccsia takarója alatt és ugyanaz a takaró födi el a dolomit és mészkő betelepedések déli folytatását Bélbor déli végén is. A kísérő fillitképződmény csapása átfordul DK-nek, Borszék felé, ahol a Bükkhavas tetőn a nyilván a bélbori vonulatok folytatását reprezentáló, föntebb említett borszékfürdői mészkő és dolomit csoport veszi kezdetét. A fillittel kapcsolatos mészkő és dolomitnak a bélborin és borszékin kívül egyéb előfordulása az I. sz. forrás melletti, később említendőt kivéve, a környéken nem ismeretes. A bélbori katlan, az ehhez délnek csatlakozó Nagy-Rakottyás patak, a maroshévízi völgybe vivő Szék-patak felső szakasza, valamint az alsó és felső borszéki medencék fiatal (levantei kori) lignittartalmú lerakodásokkal vannak feltöltve. A levantei rétegek települése arra utal, hogy a feltöltött medencék utólagos diszlokációknak, sülyedéseknek voltak alávetve és PÁLFY meg ROTH föntidézett munkáikban ki is mutatják, hogy e diszlokációkkal kapcsolatosan keletkeztek a borszéki és bélbori borvíz-források. A borszéki források PÁLFY szerint három egymást szög alatt metsző törési vonal mentén csoportosulnak; Bélbor község forrásai pedig egy feltűnően szabályos, nagyjából É—D-i, kissé DDNY-nak hajló törési vonal mentén, öt csoportban foglalnak helyet. Úgy a borszéki, mint a bélbori törésvonalak a dolomitot metszik el, a források valamennyien a dolomit tövében fakadnak, kézenfekvő tehát az a felfogás, hogy a vizek nagy mész- és magnézia-tartalma a .dolomitból ered. Ha már most a Csíkvármegyei Magánjavak területén fakadó ama forrásokat nézzük, amelyeknek kémiai összetételét vizsgálataink megállapították, azoknak a jól ismert borszéki és Bélbor községi forrásokkal való összevetése útján a következő eredményekre jutunk: A 111. számú forrás a Bistriciora völgyben a bélbori diszlokációs forrás vonal egyenes északi folytatásában, a dolomit tövében fekszik. Kémiai össze* PÁLFY : Borszékfürdő és Gyergyóbélbor geológiai és hydrológiai viszonyai. Földt. Közi. XXV. kötet, 1905.