Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Schafarzik Ferenc dr.:Visszapillantás a budai hévforrások fejlődéstörténetére

10 SCHAFARZIK FERENC DR. Tekintve a Magyar-Középhegység, nevezetesen a dunai andezit-csoportban oly nagyszerűen fellépett vulkánosságot, SCHRÖTER a Budaőrsi- és a Csíki-hegyekben lévő, habár kissé messzeeső forrásnyomokat ezen kitörések posztvulkános függvényeinek tartja. Ettől kissé eltérően felhozható néh. LÓCZY LAjosnak több ízben kifejezett nézete, továbbá VENDL ALADÁR felfogása, valamint már régóta a magamé is. hogy t. i. Buda vidékétől DNy-ra, vagyis a Velencei-hegység É-i meghoszszabbításában egy régi, gyűrődött, metamorf paleozói palákból álló hegység létezhetett, amelyben a gránit, gránitporfir, pegmatit és aplit telérek sűrűn felléptek és valószínűleg a riolitok is szerepeltek. Mindeme kőzetek nagy számban találhatók meg a budafoki és egyeb lelőhelyű alsó mediterrán kavicstelepekben is s különösen feltűnők köztük a színes (vörhenyes vagy violás) felzites alapanyagú kvarcporfir (esetleg liparit)-szerü kavicsok, amelyek kőzettanilag az ismert sár-szt.-miklósi riolit (liparit) vörösös, felzites, szinte kvarcporfirszerű féleségével közeli rokonságban látszanak lenni. Közelebb fekvőnek találnám tehát a geizir tüneményt genetikailag ezzel a riolit formációval összeköttetésbe juttatni. A riolitok kora (hacsak nem bizonyulnának lényegesen régiebbeknek) az alsó mediterrán elejére vagy az ezt közvetlenül megelőző időre volna tehető és valószínűleg ezeknek a ciklusában fellépett geizirek azok a juvenilis hévforrások, melyek a mai budapesti termák őseinek tarthatók. A Budaőrs táján felserkedt hévforrások főleg kovasavat tartalmazók voltak, ami abból a régóta ismert, rengeteg sok, elkovásodott fatörzsből is következtethető, amely utóbb egyéb kalcedonopálos tuskóval együtt az alsó mediterrán budafok—biaí kavics telepekbe került. Hogy ezek a geizirek részben egészen közel, szemközt az említett kavicszónával, a Budai-hegység déli oldalán, tehát a régi, délnyugat—északkeleti termális vonalon működtek, fényesen bizonyítják azok az elkovásodott nummulitos mészkőleleteim is, amelyekre harmadlagos fekhelyeken bukkantunk. Figyelemmel kísértem továbbá hévforrásaink nyomait különösen az ősi formájukból az újabbkoriba való átvedlés szempontjából s megpróbáltam a forráskiválások ásványait szukcessziójuk szerint csoportosítani, még pedig eddigi ismereteim szerint a következő eredménnyel. (2. ábra.) 1. Telérkvarc 1, 2. Pirit (jelenleg többnyire limonitosodva), 3. Barit, 4. Fluorit, 5. Kvarc II, (második generáció fennött, néha ametisztszínű kristálykái), 6. Dolomit (apró romboéderek), 7. Kalcit (kissvábhegyi típus) I, 8. Barit II, (második generáció), 9. Kalcit II, (egyszerű szkalenoéderes típus), 10. Kalcit 111, (vastag, héjjas [szallagos] bevonatok, különösen a Mátyáshegy DK. oldalán levő alsó nunimulinás mészkőbányában), 11. Aragonit (pizolit), 12. Mésztufa (travertino). Azok a helyek pedig, amelyeken ezek az ásványok találhatók, következők: !. A Csíkihegyek, 2. Nagy Gellérthegy, 3. Sashegy, 4. Kis Gellérthegy, 5. Rókahegy, 6. Kis Svábhegy, 7. Mátyáshegy, 8. Várhegy, 9. Kiscelli-plató. Az első három helyen az ásványok sorzata bezárólag a kvarc 11-ig tart, a Kis Gellérthelyen hozzászegődik az eddigiekhez a dolomit, tehát egy karbonát, a Ki»