43. Hídmérnöki konferencia. Szekszárd, 2002.
Tartalomjegyzék
Hídfők felmenő falainak készítésével párhuzamosan készült az acél főtartók beemelési technológiájának összeállítása. Az acél főtartó elhelyezésének statikai számítással történő ellenőrzése kimutatta, hogy ez a karcsú, változó magasságú acél főtartó egymagában nem elég stabil. Több megoldási lehetőség közül, olyat kellett kiválasztani, melynek elkészítési munkálatai nem okoznak építési időveszteséget, illetve a legkisebb költséggel valósítható meg. • Két acél főtartó között elhelyezett rácsos keresztkötéssel egy stabil szerkezetet lehet beemelni. így két ütemben biztonságosan beemelhető a szerkezet. Ennek megvalósításához szükséges 800 to-s mobil darut csak a szomszédos Ausztriából lehetett volna biztosítani. Kalkulált magas költsége, illetve időbeli ütemezési bizonytalanságok miatt nem valósulhatott meg. • Mederben középen, vagy a szélein ideiglenesen épített alátámasztó állvány megépítése stabilizálhatta volna a karcsú főtartót, melynek gerincmagassága 1050 és 1850 mm között változott 600 mm széles öviemezekkel. A Kis-Duna általában alacsony, de gyorsan változó vízszintje pontonról történő középső ideiglenes alátámasztást nem tette lehetővé. A part mellett kialakított egy-egy ideiglenes állvány „szárazföld" felöli megépítése, illetve elbontási költsége szintén magasnak adódott. • Elképzelhető volt egy-egy segédszerkezet felerősítése a hídfő felmenő falakra. Ezzel biztosítható a közbenső ideiglenes alátámasztási pontok közötti kisebb távolság, ami megoldotta volna a tartó stabilitását. Ez a segédszerkezet megtervezésre került, a hídfőbe kerülő rögzítő, lehorgonyzó szerkezeteinek elhelyezése az egyik hídfőben majdnem el is készült. Nem kis mutatvány volt a bezsaluzott, vasszerelt, betonozásra előkészített vb.fal zsalujába -10°C friss külső hőmérséklet mellett rögzítés. • Végül is egy „két darus" megoldással valósulhatott meg a beemelés. E szerint az Árok u. felöl felálló 400 to-s daru először beemeli a kifolyási oldal felül számított 2. tartót, majd a sziget felöli oldalon pedig egy 200 to-s daru középen megfogva azt 12 tonnás erővel stabilizálja. Ekkor az acéltartó a végétől kb. 60 cm-re elhelyezett, ideiglenes támaszokkal rögzített módon támaszkodik a hídfőre. Ezután az Árok utca felöl a nagy daru beemeli a másik „középső" acéltartót. Ekkor beépítésre kerülnek a csavaros kapcsolatú összekötő merevítések, hegesztéssel rögzítésre kerül a tartó egyik vége, és a daruk elengedik a két tartót. Ezután a nagy daru beemeli a két szélső tartót úgy, hogy azokat csak az összekötő merevítések elkészülte után engedi el. A hídfők építésével egyidejűleg folyt a KÖZGÉP Rt. üzemében az acélszerkezet gyártása. A hegesztett főtartók 3 darabban egyszeri alapmázolással kerültek kiszállításra. A híd hossztengelyére merőlegesen, közvetlenül a hídfő mögött került kialakításra a szerelőtér. Itt a gerinclemezeket NF csavarozással, az öveket hegesztéssel illesztették össze. A tartók beemeléséhez a sziget felöli oldalon újabb bejáró utat kellett készíteni. Az eddig kb. 70 cm-re átfagyott altalaj felengedett, járhatatlanná vált. Az Árok utca felöli hídfő mögötti visszatöltés viszontagságai is színesítette az építést. Amint elkezdődött a visszatöltés az Árok utca felöl a szemcsés altalajból egy vízér kezdte áztatni a háttöltést. Vízügyi Igazgatóság képviselőjének utasítására azonnal keresztszivárgót kellett építeni. Miután ez elkészült egy újabb szakvélemény előírta a szivárgótest megszűntetését a beemelést követően. 2002. 02.07én egy nap alatt sikeres beemelés tanúja lehetett az érdeklődő lakosság illetve az építők. A kereszttartók pályalemez alsó síkjáig történő bebetonozása után kerülhetett sor a vb. pályalemez elkészítésére. Minimális vastagsága 20 cm, acél főtartók felett 30 cm-re lett megnövelve. A konzol lemezek vastagsága befolyásnál 30 cm, a szegélyek felé 15 cm-re 9
