Dr. Domanovszky Sándor: A magyarországi közúti Duna-hidak acél felszerkezeteinek története. Különlenyomat a 40. Hídmérnöki Konferencia előadásainak kiadványából (2000

Az 1945. január 14-én felrobbantott híd minden nyílása a vízbe zuhant. A roncsokra az orosz hadsereg ideiglenes fahidat épített, mely 1945 tavaszától decemberig üzemelt. A roncskiemelés 1945 közepén indult. A Palágyi Pál által vezetett, rendkívül kényes, igen nagy szakértelemmel végrehajtott, két évig tartó munka eredményeként több mint 6000 t szerkezetet emeltek ki a vízből. Az újjáépítést 1951-52 között a bal parton az erre a célra megvalósított ún. Boráros téri telepen történő előszereléssel, a szélső nyílásban állványon, a másik kettőben segédjármokkal és szabad szereléssel, úszó daruk segítségével, az UVATERV tervei alapján a MAVAG hajtotta végre Perényi Miklós vezetésével. Az eredeti szerkezetnek mintegy felét fel lehetett használni. Az 1952. november 22-én forgalomba helyezett új híd 500 tonnával könnyebb (7500 t) és 3,0 méterrel szélesebb (25,6 m) lett elődjénél. A Lágymányosi híd A Budapesten 45 év szünet után épült hetedik közúti híd tervezését - melyet dr. Sigrai Tibor irodaigazgató irányításával az UVATERV végzett - főként az bonyolította, hogy a híd a Déli Összekötő vasúti híd közvetlen szomszédságában helyezkedik el. Emiatt, Ül. mivel Budapest belterületén fekszik, és a városképet jelentősen befolyásolja, esztétikai megjelenésére nagy gondot fordítottak. Az elkészült 9 tanulmánytervet elvetve végül is egy 10. változat került megvalósításra. Az új híd lényegében egy kétcellás, szekrényes keresztmetszetű, ortotróp pályalemezes, ferde szélső főtartó gerincekkel kialakított, hatnyílású, folytatólagos, 493,4 m hosszú gerendahíd, 49,3+4x98,5+49,3 m támaszközökkel. A 30,5 m széles pálya beosztása: a befolyási oldali gyalogjárda és kerékpárút 3,7 m, a kocsipályák 2x8,0 m, a villamosforgalom (mely az első ütemben nem valósult meg) számára fenntartott középső sáv 8,0 m, a vasúti híd melletti kerékvető 0,5 m. A híd egyedi volta onnan ered, hogy a pillérek felett öt 35,5 m magas pilon helyezkedik el (24. kép). Ezeknek kettős funkciója van. A közepükbe bekötött két ferde rúd a merevítőtartó felfüggesztését szolgálja, míg az ugyanitt elhelyezett 2x3 reflektor a pilon tetején lévő 2x50 tükörre vetített fényét azok vakításmentesen terítik szét a pályán (23. kép). Hídvilágításként ilyen rendszert másutt még nem alkalmaztak. A híd tartószerkezete 6500 t MSZ 6280-82 szerinti 52 C, 52 D minőségű acél. A beépített összes acélanyag tömege 8000 t. A híd acél felszerkezetét a Ganz Acélszerkezet Rt. gyártotta és szerelte. Egy keresztmetszet 15 hegesztett egységből áll, így a hidat alkotó 41 keresztmetszethez összesen 615 db ún. panelt kellett legyártani. Ezek mintegy 100 m-es hosszakban előszerelésre kerültek, majd - szétbontás és korrózióvédelem után - a gyár budai hídfőnél elhelyezkedő ún. Lágymányosi telepén az egyes keresztmetszeteket összeállították (a pályalemezt hegesztették, a többi kapcsolatokat NF-csavarokkal rögzítették). Kivételt képezett a hídtengelyben elhelyezkedő illesztés, melyet - az úszódaru kapacitásához igazodva - a két részben történő beemelést követően készítettek el. 16