Dr. Domanovszky Sándor: A magyarországi közúti Duna-hidak acél felszerkezeteinek története. Különlenyomat a 40. Hídmérnöki Konferencia előadásainak kiadványából (2000

A gyártást és helyszíni szerelést az ártéri hidakkal kezdték. A munkát teljes aláállványozással és ezen mozgó 5 tonnás, fából ácsolt bakdarukkal a jobb partról a bal part felé haladva végezték (29. kép). Megjegyezzük, hogy ezzel a módszerrel (csak 20 t teherbírású, vasból készült bakdarukkal) szerelték 1935-37-ben a Horthy Miklós hidat is. A hidat 1909. augusztus 26-án helyezték forgalomba (30. kép). 1935-ben - vonatmentes időben, váltakozó irányban - közúti forgalomra is alkalmassá tették. 1944. szeptember 21-én légitámadás, majd az október közepén végrehajtott robbantás teljesen elpusztította a hidat. A roncsok eltávolítása után, 1949-50 között építették fel az új közúti-vasúti hidat. Terveit - dr. Korányi Imre és Sávoly Pál vezetésével - az AMTI készítette. Az új szerkezet a régi alépítményekre épült, így rendszere hasonló. A mederszerkezet négynyílású, alsópályás, szimmetrikus rácsozású, a pilléreknél alul-felül kiékelt, folytatólagos gerendahíd (32. kép). Támaszközei (a bal part felől): 103,0 + 103,5 + 103,6 + 103,0 m. A jobb parti ártéri szerkezet háromnyílású, felsőpályás, szimmetrikus rácsozású, párhuzamos övű, folytatólagos gerendahíd. Támaszközei: 52,0+52,3+52,0 m. A híd összhossza 569,5 m, a beépített A 36.24.12 minőségű acél tömege 4000 t. A hidat úgy tervezték, hogy a közös közúti-vasúti forgalom konzolok beépítésével később szétválasztható legyen. A hidat a MAVAG gyártotta és szerelte. A parti nyílásokat állványon, majd a mederszerkezetet segédjármok alkalmazásával, a jobb part felől a bal part irányába haladva, szabad szereléssel (31. kép). A hidat 1950. december 17-én adták át (32. kép). A híd konzolos kiépítésére - az UVATERV tervei alapján - 1989-91 között került sor. A főtartókon kívülre konzolokat építettek be, melyek 4,3 m széles kocsipályát biztosítottak (31. kép). Rendkívül hibás koncepció alapján, ennek teherbírása 3,5 t-ban korlátozódott, így a nehézgépjármű-forgalom a főhídon maradt. Ennek gyorsütemű növekedése a helyzetet rövidesen tarthatatlanná tette, ezért megszületett e hídnál a második - a hazai hídépítésben egyedülállóan - rossz döntés. Ahelyett, hogy a vasúti híd mellé egy közúti hidat építettek volna (mint ahogy az a világon és nálunk is szokás), a megerősített konzolokat a rácsos hídszerkezet felső övének csomópontjaira helyezett gerendákra függesztették (33. kép). A vasúti pályát rekonstruálták, róla a közúti forgalom lekerült (34. kép). Az ily módon - óriási költségen - elcsúfított hidat 1999. október 21-én helyezték forgalomba. Összefoglalás Az előzőekben megkíséreltünk a 150 éves közúti, illetve közúti-vasúti Duna-híd építésről egy átfogó összehasonlító elemzést adni. A tények, adatok objektív közlésén túl nem állhattuk meg, hogy saját szubjektív véleményünket is papírra ne vessük. Megállapításaink másfajta megítélése természetesen minden olvasó szuverén joga. 19