Dr. Domanovszky Sándor: A magyarországi közúti Duna-hidak acél felszerkezeteinek története. Különlenyomat a 40. Hídmérnöki Konferencia előadásainak kiadványából (2000

A november 21-én, Rákosi Mátyás által, nagy csinnadrattával megnyitott, Sztálinra keresztelt híd már rövid idő után sem volt képes a forgalmi igények kielégítésére. Ezért ismételt hosszas mérlegelés, vitatkozás után végül is amellett döntöttek, hogy a régi híd konzoljainak lebontása után, 7,2 m szélességgel - csak a villamosforgalmat szolgálja, és melléje, jobbra-balra egy-egy teljesen független - de a régi vonalvezetését követő - új híd épüljön. A korszerű, ortotróp pályalemezes, kétfőtartós, nyitott, 13,0 m széles (ebből a gyalogjárda 2,75 m, a belső kerékvető 0,25 m) hidak teljes tervdokumentációját az UVATERV készítette, dr. Petur Alajos irányításával. A 8500 t önsúlyú, MSZ 6280-74 szerinti 37 B, 37 C, 52 C, 52 D minőségű anyagból készült szerkezetek gyártását és szerelését - Pintyőke Károly és Gáli Endre vezetésével - a Ganz-MAVAG 1981-84 között hajtotta végre (6. kép). Forgalomba helyezése - az észak-budapesti beruházásokkal együtt - 1984. november 5-én történt. A Margit híd A XIX. század második felében a főváros lakosainak száma megnégyszereződött (150.000-ről 600.000-rc). Ez a Lánchíd mellett újabb híd építését tette szükségessé. A Margit hidat, Ernest Gouin francia mérnök pályanyertes tervei alapján, vállalkozása, a Societé de Construction des Battignoles cég építette 1872-76 között. A két 20 m-es rakparti nyílást az 1874-ben, a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára keretein belül létrehozott „Hídosztály" tervezte és építette (francia anyagból). A hat tömörgerincű, íves, keresztrácsozással merevített, lapokra támaszkodó főtartóval kialakított felsőpályás híd hat nyílása a hídközép felé növekszik (73,0, 83,0 és 88,0 m-es nyílások, 7. kép) és tengelye ott 30°-kal megtörik. A híd teljes hossza 607,0 m, pályája 11,0, gyalogjárdái 3,0 m szélesek, tömege 5012 t kavartvas volt. A hidat 1900-ban a Margitszigettel egy 70,0 m nyílású (500 t súlyú), a főhídhoz hasonló kialakítású, négyfőtartós ívhíddal kötötték össze. Ezt a munkát már az Államvasutak Gépgyára vitelezte ki. Majd húszéves huzavona után előteremtették a pénzt, és dr. Mihailich Győző tervei alapján, dr. Álgyai-Húbert Pál minisztériumi hídosztályvezető irányításával, dr. Széchy Károly tervei szerint. A gyártást Massányi Károly, a szerelést Zimányi István vezette. 1935-37 között a kifolyási oldalon két-két új főtartó beépítésével és a lapokra támaszkodó ívek csuklóssá alakításával a pályát 5,5 m-rel kiszélesítették a forgalom fenntartása mellett, (7. kép). A híd pesti nyílásait a németek 1944. november 4-én („véletlenül"), a budaiakat 1945. január 30-án („előre elhatározott, aljas szándékkal") felrobbantották. A hidat 1946^48 között építették újjá. A tervezési munkákat Fáber Gusztáv, a helyszíni szerelést Zimányi István vezette. Az új szerkezet vonalvezetése követi az eredetit, de a 8 főtartó helyett csak hat (szekrényes keresztmetszetű) tartja a pályát, az X-rácsozást függőleges oszlopok vál11